Noha a modern osztrák államiság egyik alapdokumentuma, az Államszerződés már 1955-ben is rögzítette a népcsoportok jogait a nyelvhasználathoz, ezen a téren sokáig elmaradásban volt a törvényhozás: csak 1972-ben született kormánydöntés arról, hogy a karintiai szlovén településeken kétnyelvű táblákat helyeznek ki – a többi népcsoportról nem esett ekkor szó.

Noha az 1976-ban életbe lépett Népcsoporttörvény rögzítette azon települések körét, amelyek területén a népcsoporti nyelv használati jogát biztosítani kell, a rendelkezésnek az egymást váltó törvényhozások még az időközben megalakuló Népcsoporttanács, sőt több, a helyzet rendezését követelő civil kezdeményezés és községtanácsi határozat ellenére sem szereztek érvényt.

A kétnyelvű helységnévtáblák ügyének rendezésére végül 1999/2000-ben szociáldemokrata-néppárti Klima-kormány utolsó heteiben indult törvényi kezdeményezés, majd a néppárti-szabadságpárti Schüssel-kormány idején fogadta el a parlament a jogszabályt.

Ennek értelmében Burgenlandban 47 horvát és 4 magyar népcsoporti település (Felsőőr, Alsóőr, Felsőpulya és Őrisziget) határára állítottak kétnyelvű helységnévtáblát. Ezek közül a felsőőri táblákat azonnal cserélni is kellett, mert a helyes „Felsőőr“ név helyett „Felsöör“ szerepelt rajtuk.

Elmaradtak az atrocitások

A táblák kihelyezésének ügye megosztotta a többségi társadalmat és a népcsoportokat egyaránt. Sokan tartottak attól, hogy Burgenlandban megismétlődnek a karintiai erőszakos etnikai villongások, és itt is leszakítják majd a táblákat szélsőségesek, ahogy a karintiai szlovénokkal tették.

Több népcsoporti származású pedig azért aggódott, hogy a kétnyelvű táblák egyben megkülönböztető, megbélyegző hatásúak lesznek, és a többségi társadalom kirekesztő magatartását vonják maguk után.

Bár a táblákat időnként megrongálják vagy eltulajdonítják, csoportos garázdaságra eddig nem került sor.

red, ORF.at/Agenturen