A szerény körülmények között élő család hajlékában lévő néhány könyv korán felkeltette érdeklődését az irodalom és írás iránt, édesanyja segítségével még az iskola megkezdése előtt elsajátította a vallás elemeit és megtanult írni, olvasni. Beteges gyermek volt, ezért 10 éves koráig otthon nevelkedett, azután a téti, majd a vadosfai iskolába járt egy-egy telet. Tehetségét tanítói hamar felismerték, javaslatukra 1782 őszén került a soproni evangélikus líceumba.

Feltűnő volt a tudásvágya, rengeteget olvasott, nyelveket tanult, a líceumban Nagy-Mesterházy János, Vietorisz Jonathán, aki könyvekkel is segítette Kis Jánost, illetve a klasszika literatúrát oktató Schwartner Márton tanárok voltak rá hatással. 1790-ben négy irodalomkedvelő társával 20 évesen megalapította a „Magyarul tanuló társaságot”, az első magyar diák-önképzőkört, amely 1848-ig virágzott, és Soproni Magyar Társaság néven kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig működik. A társaság képezte fő témáját a Kazinczy Ferenccel 1793-ban megindult levelezésének is, Kazinczy ezzel kapcsolatban így méltatta Kis Jánost: „Amit a társaságba kelésről írsz, annyira érzéseim nekem, mintha szívemből loptad vólna ki.” Kazinczy csodálta Kis János írásait. Mindössze négyszer találkoztak, mégis harmincnyolc éves konfliktusmentes barátság volt az övék, levelezésük különleges lelki összhangról tanúskodik.

Kis soproni tanulmányait 1791-ben fejezte be, ugyanabban az évben első munkájáért írói díjat kapott Bécsből. Ezt követően Németország legjobb egyetemein, Göttingában és Jénában tanult. Külföldi tanulmányai hatására eltávolodott a papi pályától, és hazaérve a szabadabb tanári hivatást választva három évig a győri ágostai evangélikus iskolában tanított. 1796-ban Nemesdömölkön mégis lelkésszé szentelték, és a nagybaráti egyházközségben lépett hivatalba. 1799-ben Kővágóörsre, 1802-ben Nemesdömölkre hívták meg lelkésznek. Falusi életre rendezkedett be, gyakran utazott és a környékbeli írókkal kapcsolatot tartott fenn. Íróként a felvilágosodást kívánta elősegíteni, törekvésének célja: az igazságot megmutatni, a tudatlanságot oszlatni. Munkái a nyelvtudomány, az esztétika, a történetírás, a nevelés, az életbölcselet körébe tartoznak. 

1803-ban találkozott újra hajdani diáktársával, Berzsenyi Dániellel, akinek verseit elküldte barátjának, Kazinczynak. Megemlítendő, hogy Kazinczy nem volt elragadtatva Berzsenyi összes korai versétől, mint azt Kisnek megírta: „sokat nyerne vele Berzsenyi, ha munkái felét tűzbe dobná.”

A soproni gyülekezet 1808. január 21-én választotta meg Kist lelkészévé, akit a váratlan fordulat ledöbbentett, ezzel kapcsolatban így írt: „Falusi életemnek városival ’s anyai nyelvemnek idegennel felcserélése Sopronba érkezésemkor olly aggodalmat okozott bennem, millyenről előbb álmodni sem tudtam. Akaratom ellen szünet nélkül az forgott előttem; mi lesz belőlem falusi emberből városon, született magyarbol német nyelvű gyülekezetben. Aggodalmam az által is öregbült, hogy Bogsch, ki után a hivatalban következtem, tagadhatatlanul a hazánkbani legfelesebb hitszónokok közé tartozott. Alig lehet olly szomorító képeket gondolni, mellyeket aggodalmam előmbe festett.”

Nemesdömölkön jól érezte magát, jómódú és tekintélyes gyülekezete volt, hívei megbecsülték és mindennel ellátták. „Egy ideig tartó küszködésem után az elmenésre határoztam magamat. E határozásomban kétségkívül hiúságom is nagy részt vett, melynek az a megkülönböztetés hízelkedett, hogy szuperintendenciánk első városi gyülekezete, melyben az isteni tisztelet csaknem egészen német nyelven szokott tartatni, született magyar-létemre engem keresett meg. De csakugyan vezéreltek más indítóokok is. Meggondoltam, hogy Sopronban gyermekeimet szemeim előtt nevelhetem s taníttathatom, hogy több művelt és csinos társaságot találok, a literatúra újabb terményeivel könnyebben ismerkedhetem s barátkozhatom s magam tökéletesítésére többféleképpen serkenttetem. Mindezen okok összevéve arra bírtak, hogy, bármily nehezen esett is, Nemesdömölktől elbúcsúztam.”

1812. június 23-án a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották meg, 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy halála után a történeti osztályt vezette. Tizenkét évvel később a Kisfaludy-Társaság is megválasztja tagjai közé.

Számos kisebb tanulmány mellett mintegy hetven önálló irodalmi műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német, francia klasszikusok műveiből, munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak. Volt idő, amikor Kis Jánost a legtehetségesebb magyar költők egyikének tartották, Kisfaludy Sándor és Berzsenyi Dániel vetélytársaként emlegették. Kazinczy Ferenc 1815-ben jelentette meg barátja verseit, az első kötet élére helyezett előbeszédben magasztaló jelzőkkel illeti a költőt.

Költői munkásságát ma kevésbé tartják jelentősnek, mint saját korában, viszont elismerik a magyar irodalom polgárosulásában játszott szerepét. Nevét Berzsenyi Dániel felfedezőjeként is számon tartják.

Hetvenhat éves korában 1846. február 19-én hunyt el Sopronban. Emlékét a róla elnevezett utca és a hajdani lakóháza helyét jelölő tábla a Templom utcában őrzi. Halála előtt néhány nappal Sopron díszpolgárává választották.

Forrás:

https://www.arcanum.hu/

https://www.evangelikus.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: Kis János szülőháza Rábaszentandráson

Forrás: https://docplayer.hu/