Vág község neve is figyelemre méltó: egyes vélemények szerint a vág igéből eredeztethetően arra utal, hogy a Rába folyó itt hatalmas erdőségek között vág utat magának. Más változat úgy tartja, a régi magyar gyepűvédő favágók után nevezték el. Hívták Óhelynek is, mert Vág az idők mélységébe nagyon messzire tudja visszavezetni múltját: tárgyi bizonyítékok tanúsítják, hogy már a kőbaltás ősember lakhelyéül választotta helyét. A humuszban gazdag szántók, dúsfüvű parti legelők, a fejlett állattenyésztés, halászat, vadászat biztosították az itt letelepedők jó megélhetését.

1568. szeptember 24-én látta meg itt a napvilágot Wathay Ferenc, a későbbi végvári vitéz, énekszerző, festő. Ő maga írásaiban nagyváginak vallotta magát, mert akkoriban a falu még két külön helységként: Nagyvág és Kisvág - élte életét. A községek a Wathay-család kiterjedt birtokaihoz tartoztak. Anyja Csaby Klára, apját, Wathay Lőrincet Csesznek várában egy mulatozás alkalmával szétrepedt tarack ölte meg. A főúri rokonság köréből említésre méltó Bocskai István fejedelem, akinek a felesége Wathay unokatestvére volt. A család nevéhez Vág történetében a protestáns hitre való áttérés eseménye fűződött.

Gyermekkorában a vági iskola hiánya miatt Németújváron és Sopronban tanult néhány éven át. Félbe maradt tanulmányai ellenére is hihetetlenül sokoldalúvá képezte magát, több vonatkozásban az őstehetség szintjén álló képességeket csillogtatott meg. Ezek közül a katonáskodást igyekezett leginkább gyakorolni, ez ugyanis családjában hagyományos mesterségnek számított: " ... nem tetszhetvén semmiként az honn lakás, mindenkor kivágyódom vala az végekben" – írta magáról Énekes könyvében.

1584-ben Tihany várában, majd 1593-ig, a 15 éves háború kitöréséig Cseszneken, Győrben szolgált, ezután Magyaróváron, Sárváron, Pápán és Veszprémben forgatta a kardot. Mindig ott volt, ahol fontos várostromot vívtak és csatázni lehetett a törökkel. A harcok során számtalan alkalommal verték bilincsbe és dugták tömlöcbe, ahonnan többnyire bravúrosan megszökött - nem egyszer fél lábán a széttört nehéz vasakkal. Kódexének egyik képen meg is festette magát, mint rabot: furcsa tarka köntösben, kopár tömlöcében megbilincselt lábbal, különös polcszerűségre támaszkodva. Láthatóan szomorú rabsorsát siratja, illedelmesen zsebkendőt szorítva könnyáztatott szeméhez.

Olyannyira életeleme volt a harc, a küzdés, hogy vági gazdaságának irányításával nemigen törődött, még újdonsült ifjú arájával sem volt ideje családi életet élni. 1600-ban tért haza házasodni, de hamarosan már Sárváron katonáskodott és 1601-ben elindult a töröktől visszafoglalt Székesfehérvár alá. Neje, Ládonyi Anna pár hónappal a házasságkötés után pestisjárványban hunyt el.

1602 februárjában ismét megnősült, ekkor távoli rokonát, Vághy Zsuzsannát vette feleségül. Már áprilisban visszatért Fehérvárra, ahol augusztus 29-én sebesülten török fogságba került. Innen Budára, majd Nándorfehérvárra vitték, ahonnan sikerült megszöknie, de Temesvár környékén megint elfogták. Újabb szökési kísérletek után visszavitték Nándorfehérvárba, ahonnan 60 rabtársával együtt útnak indították Konstantinápoly felé. Az út során elkészítette vízfestéses panorámáját Nándorfehérvárról, mely a város időrendben harmadik legkorábbi hiteles látképe. 1603. október 31-én Wathay a hírhedt várbörtön, a Fekete-torony lakója lett.

Hosszú török fogsága alatt írta meg híres énekeskönyvét, melyet saját kezű illusztrációkkal díszített. Megörökítette saját regényes életét, a végváriak hősi küzdelmét és rabságainak helyszíneit. Megénekelte Fehérvár elestét, a 24. éneket pedig Magyarország sorsának szentelte: ihletője Nádasdy Ferenc 1604-ben bekövetkezett halálának szomorú híre volt. Vallásos tárgyú és szerelmes versek is gazdagítják életművét. Rajzai, képei általában színesek, korának színvonalán állók. Lerajzolta vági lakását, címerét, vitézi életének, iszonyú szenvedéseinek és rabságának főbb színhelyeit.

A Fekete-tenger partján álló tömlöcében készített munkáit hazaküldte Vágra feleségének azzal a céllal, hogy eladva ő vagy a rokonság váltsa ki keserves rabságából, amely teljes súlyával nehezedett a lelkére. Ám olyan magas váltságdíjat kértek érte, hogy azt rokonai még egykori patrónusa, Nádasdy Ferenc feleségének, Báthory Erzsébetnek a közbenjárásával sem tudták megfizetni. 1606-ban aztán végre fogolycsere útján megszabadult – a szekszárdi bég kiadásáért cserébe engedték vissza hazájába.

A legújabb kutatások szerint hazatérve sem sokáig tudott nyugodni vági kastélyában. 1607 novembere Győr várában érte, mint ötven lovas parancsnokát, 1609 márciusában cseszneki kapitánynak nevezte ki az uralkodó. Itt nem időzött sokáig, mert októberben már kinevezték az utódját is. Ettől kezdve nem maradt fenn nyoma a történetírásban, nem lehet tudni, merre vitte sorsa. Így halála feltételezett időpontjaként a 1609-es évet szokták feltüntetni. 

Emlékét őrzi szülőfalujának róla elnevezett, parkosított tere; 2018 szeptemberében pedig, születésének 450. évfordulója tiszteletére mellszobrot is állítottak neki. Alkotója Páljános Ervin esztergomi szobrászművész. A bronzból készült szoborportré vitézi ruhában és páncélsisakban ábrázolja a hőst. A szomszédos iskola falán emléktábla idézi fel alakját.

Székesfehérvárott köztéri szobor őrzi emlékét. Ülőszobra a középkori városfal egyik megmaradt szakasza mellett, a Prohászka ligetben kapott helyet. A másfél tonnás szobor Lux Elek alkotása, 1937-ben készült Krausz Ferenc vasöntödéjében, Budapesten. Művészettörténeti különlegessége, hogy ez az első köztéri szobor, amelynél kulisszát alkalmaztak, azaz elkészítették a mű méretarányos papírmasé mását, így bizonyosodtak meg róla, hogy a lehető legjobb helyen kerül felállításra.

Mellszobra látható Csesznek várában, 2014 óta pedig szerepel a gárdony-agárdpusztai Fejér megyei írók, költők panteonjának 22 bronztáblája között is. Az irodalomban Sobor Antal Hosszú háború című regénye idézi fel alakját.

Az úgynevezett Wathay-kódexet, Wathay Ferenc irodalmi, nyelvtörténeti és művészettörténeti szempontból is jelentős alkotását ma az Akadémiai Könyvtárban őrzik.

Források:

vag.hu

Wathay Ferenc Énekes könyve. Budapest, 1976.

kozterkep.hu

hu.wikipedia.org

nadasdymuzeum.hu

Borítókép forrása: digitalisrabakoz.hu