1791-ben látta meg a napvilágot a Kolozsvár melletti Kajántón. Az apja katonazenész volt, aki a híres osztrák zeneszerzőnél, Joseph Haydnnal tanult. Debály Ferenc József is az osztrák hadsereg katonazenésze lett. 1820-ban leszerelt, Lipcsében és Bécsben tanult, majd Szardíniára utazott, a szárd hadsereg karmestere lett. Itt ismerkedett meg olasz feleségével, Magdalena Bagnascóval, akitől hat gyermeke született.

1838-ban népes családjával együtt felült egy Brazíliába tartó hajóra, ahová nem a szegénység, hanem a kalandvágy hajtotta. Brazíliában nem engedték kikötni hajójukat a tomboló sárgaláz járvány miatt, így került Uruguayba. Gyorsan talált munkát a helyi Caja de Comedia zenekarában. Aztán a függetlenségért küzdő, folyamatos polgárháború sújtotta országban jelentkezett hadseregbe és katonazenésznek állt.

Uruguay szabadságáért küzdő hadsereg főparancsnoka ekkor Giuseppe Garibaldi volt, akivel baráti viszonyba is került, ennek egyik bizonyítéka, hogy az akkor született Debály-gyerekek közül az első, José, Garibaldi keresztnevét kapta, kislányát pedig Anitáról, a szabadsághős brazil hitveséről nevezték el, és a keresztszülők Garibaldi és a neje voltak.

Debály – vagy ahogy Uruguayban elhíresült, Francisco José Debali – akkor már a vezérkarnál dolgozott, kinevezték Fructuoso Rivera elnök tábori zenekarának karmesterévé.
A magyar karmester a zenekar vezetése mellett folyamatosan komponált is. A Montevideo melletti Cagancha patak partján 1839-ben győztesen megvívott csata emlékére szerezte a Himno a Cagancha zenéjét, ez a himnikus kompozíció egyszeriben híressé tette az egész országban. Így szinte nemzeti közfelkiáltással választották zenéjét a Francisco Acuna de Figueroa költő által írt uruguayi himnusz szövegéhez.

Közben Debali híre az egész régióban elterjedt. 1846-ban a független és szintén spanyol ajkú lakosokkal benépesült Paraguay is himnuszt kívánt magának. A szöveget ezúttal is Francisco Acuna de Figueroa írta, a zenét pedig a magyar-olasz-uruguayi zeneszerző komponálta hozzá.

Hatvanhét éves korában, 1859-ben halt meg. Élete során 143 zeneművet alkotott. Művei között tíz szimfónia, több versenymű, szonáta, szerenád, fantázia, nyitány stb. található. Katonazenész lévén, számos indulót, ébresztőt, takarodót írt. Sok tánczenét és dalt is szerzett; ezek egy része keringő, polka és mazurka, de többségük hamisítatlan dél-amerikai jellegű. Egyházi zenéjében a többi közt három misét találunk. Örökre beírta magát a dél-amerikai zene történetébe, a helyiek szerint korának legtehetségesebb és legképzettebb zeneszerzője volt. Emlékét Montevideóban máig egy utca neve őrzi.

Forrás: https://www.ujsagmuzeum.hu/

Borítókép: https://www.ujsagmuzeum.hu/