971-ben Wolfgang, magyarul Farkas bajor szerzetes, Boldog Gizella későbbi tanítója téríteni érkezett Sopron környékére. A mai Kolostor-hegyen 1441-ben a már szentté avatott Farkas tiszteletére kápolna épült, amely 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától. Egy évvel később helyén pálos rendházat és templomot alapítottak, így érkeztek városunkba az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend képviselői. Az új templom népszerűségét növelte a częstochowai Fekete Madonna kegykép első hazai másolatának oltárra helyezése. Ezt a képet ugyan 1532-ben az állandó török fenyegetés miatt a bécsújhelyi kolostorba menekülő szerzetesek magukkal vitték, egy másolata ma is látható a kolostorban berendezett pálos kiállításon. Érdekessége néhány feltűnő karcolás: ezek szándékosan kerültek oda, ugyanis az volt a szabály, hogy a másolatokra az eredeti czestochowai kép sérüléseit is rá kellett festeni. Az egyik sérülés egy tatár támadáskor érkező nyílvessző nyoma, a másik huszita támadás során keletkezett, kardcsapás által.

A törökök a pálosokat elűzték, a kolostoregyüttest felgyújtották. A 17. században kezdődött meg a helyreállítás, az újjáépítést az uralkodók: II. Ferdinánd, I. Lipót és az ország főúri családjai: Széchenyi, Eszterházy, Nádasdy is támogatták. A bejárat feletti eredeti kőpárkány felirata szerint az építkezést 1643-ban fejezték be „Isten dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére…". A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját.

Ezután egészen 1786-os bezárásig a pálos rendtartomány noviciátusaként működött a kolostor. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek. Ennek 14,5 méteres faragott mestergerendája különlegességnek számít Közép-Európában, a rajta látható eredeti mintákkal, az „ácscsillagokkal” egyetemben. Ezek az egyszerű, rontást levevő motívumok Székelyföldtől Tirolig elterjedtek voltak. A terem az itt tanult személyek miatt is jelentős. Kiemelkedik közülük Széchényi Pál, a későbbi kalocsai érsek, akit 1710-ben a kolostor alatti kriptában is temettek el. A különleges klímának köszönhetően mumifikálódott holtteste napjainkban a nagycenki Széchényi mauzóleumban látható.

A pálosok egykori legendás könyvtárának emlékére a kolostor látogatható műemlékként történő 2010-es újranyitásakor belépőjegy helyett egy-egy könyvet kértek a betérőktől. Így alapítottak újra könyvgyűjteményt a kolostorban.

A rendház étkezőjét, a refektóriumot a rend történetét megjelenítő freskókkal díszítették. A szerzetesek étkezéseire a puritánság elsősorban a külsőségek terén volt igaz, abban, hogy mit ettek, már kevésbé. Karácsonykor például őzsült volt a menü a közeli erdők vadállományának köszönhetően. A 1786-os bezárásnál a leltárt készítők nagy mennyiségű kakaót és kávét is találtak, ami akkoriban luxuscikknek számított.

1667-ben a Kolostordomb oldalában épült meg az ország második kő kálváriája, amely 14 helyett csupán 5 stációból állt. 1750-re készült el a falu irányából felvezető 88 lépcsőfokos barokk Szentek lépcsője, amelyet 14 szentet ábrázoló szobor szegélyez.

A kolostor önfenntartásához számos földterületet birtokolt, ezeken jó részén szőlőt műveltek. A bor tárolására egész pincerendszert alakítottak ki, amely átszövi az egész Kolostorhegyet.

 II. József aztán 1786-ban több más renddel egyetemben a pálos szerzeteseket is feloszlatta. A kiürített kolostort cukorgyárrá akarták alakítani, ám ez nem bizonyult praktikus ötletnek a nehéz megközelíthetőség miatt. Így a brennbergi szénbánya tisztjei kaptak benne szállást. Napóleon csapatai Sopron 1809-es megszállásakor katonai kórházzá alakították az épületet. Ezután ismét lakóépületként funkcionált: divatba jött a kor festői között például, hogy itt béreltek apartmant és a kolostor csendjében örökítették meg a környező táj szépségeit. Lakott itt Anton Sigel, a híres tájképfestő is, a korabeli soproni térség dokumentálója. Az egykori oktató termet ekkoriban selyemhernyó tenyésztésre használták.

1891-től 1950-ig a Mayerlingből érkező sarutlan karmelita apácáké lett a kolostor. A karmeliták a külvilágtól teljesen elzárva élték életüket. Mivel nem találkozhatnak senkivel, kolostoraikba átadó szekrényeket építettek be. Ez tulajdonképpen egy kétoldalú szekrény, amelynek fiókjait át lehet tolni a fal egyik oldaláról a másikra. Ezen keresztül kommunikáltak, illetve kapták meg, amire szükségük volt. Ma is látható ilyen átadó szekrény a kolostor folyosóján.

A II. világháború idején a Kolostorhegy pincerendszerében óvóhelyet alakítottak ki, a közelben munkatárbort létesítettek. A helyi embermentéshez a karmeliták is csatlakoztak, több tucat munkaszolgálatost bújtattak el. 1950-ben az apácákat internálták, az egyre rosszabb állapotba kerülő épületben elmegyógyintézetet működtettek. 1980-ban itt forgatta Huszárik Zoltán filmrendező Csontváry című filmjének a jeleneteit.

A kolostor bezárásának évében az attól függetlenül működő Mennyek királynője templomban új falfestmények készültek, melyek kuriózumnak számítanak Magyarországon. Básti Zoltán eperjesi festőművész a Rákosi korszakban ugyancsak merész szekkókat festett a falra. Kissé rejtve, az orgonakarzat jobb oldalán Szent Mihály arkangyal az ördög felett aratott győzelmét ábrázolta, ördögként Sztálin arcvonásait megfestve.

A használaton kívüli, romló állapotú kolostorépületet 2004-ben Kovács Gábor üzletember vásárolta meg és hotelt, meditációs központot hozott létre. 2015-től az intézmény állami kezelésbe került, szállodaként, rendezvényhelyszínként működik és múzeumként is látogatható. 2018 óta, hosszas felújítást követően a Szentek lépcsője eredeti pompájában vezeti fel a különleges épületesegyüttes rejtelmei iránt érdeklődő látogatókat a kolostorhoz. Itt járva óhatatlanul felfigyelünk arra a mély csendre is, mely mindmáig körüllengi az erdő övezte, környezete fölé magasodó épületet.

Források:
banfalvakolostor.hu

visitsopron.com

turistamagazin.hu 

hu.wikipedia.org

Borítókép: szepmagyarorszag.hu