A 19. század végére Sopron mint igazi iskolaváros öt gimnáziummal büszkélkedhetett - az alakulás időrendjében: az evangélikus líceum, a bencés gimnázium, az Orsolya rend leánygimnáziuma, a reáliskola és a Sopron szabad királyi város 1871. április 19-én kelt határozatával létrehozott „magyar–német tannyelvű leánytanoda”, az 1881–82. tanévtől kezdve állami Felsőbb Leányiskola.

Eötvös 1868-as népoktatási alaptörvénye nem maradt hatástalan iskolarendszerünk egészének átalakulására vonatkozóan. A törvényt követően országos méretekben kibontakozó kezdeményezések közül kiemelkedik Flandorffer Ignácnak és 14 társának 1868 nyarán tett soproni közgyűlési javaslata, amellyel elindítói lettek a felsőbb leányiskola életre hívásának. Az eredeti terv vallásfelekezet nélküli városi népiskola felállítása volt, ám végül az evangélikus konvent javaslatát fogadták el. Eszerint - haladva a kor szellemével - a legnagyobb szükség a városban leányiskolára volt. Az 1870. szeptemberi közgyűlés a következő tanévtől kezdve döntött ennek felállításáról. A „tanoda bizottmány” kapott megbízást a leányiskola szervezésére irányuló tervezet kidolgozására. Az iskola felállítása, későbbi gondos működtetése országosan példaértékűnek bizonyult.

Az alapító levélnek számító tervezet négy fejezetre tagolódik, és számos érdekességet vonultat fel a kor iskolarendszerének működésére vonatkozóan. Az első rész kimondja: csak olyan tanulók kerülhetnek be, „akik vagy valamely népiskolát jó sikerrel bevégeztek, vagy magukat vizsgálatnak alávetve a kellő képzettséget és érettséget bebizonyították.” Közli a két osztályra tagolódó iskola óratervét, a tanítandó tantárgyakat: német nyelvészet, magyar nyelvészet, számtan, földrajz, történelem, természetrajz, rajz, ének, szépírászat, vegytan. Fakultatív tantárgyként mód nyílt a francia nyelv tanulására is. Intézkedett a tanári testületének kialakításáról: a „vezénylő tanár”, azaz igazgató természetbeni lakást kap az intézetben, fizetése azonos a helybeli reáliskolai tanárokéval. Takarékossági meggondolások alapján a tanács az igazgató kötelezően előírt heti 16 óráján felüli tanórák ellátására kizárólag óraadókat alkalmaz helyi tanintézetekből, külön díjazással. Tárgyalja a leányiskola elhelyezésének kérdését: mivel a város nem rendelkezik a célra alkalmas önálló épülettel, „a szükséges két tanszoba, mindegyik 40 leányra számítva, bérbeveendő; a szükséges felügyelet tekintetéből kívánatos és czélszerű, hogy a vezénylő tanárnak lakása közvetlenül a tanszobák mellett legyen.” A negyedik rész a tandíjról intézkedik: a vagyontalanok teljes, a kevésbé tehetősek részleges tandíjelengedésben részesülhetnek.

A városi tanács a Hátsókapu 2. alatti Ihász-féle - ma Caesar-ház emeletét bérelte ki, ahol a két tantermen és a szertáron kívül az igazgatói lakás is helyett kapott. Pályázathirdetés útján Riesz Józsefet, a nagyszombati tanítóképző tanárát választották meg igazgatónak. Munkáját olyan komolyan végezte, hogy a későbbiekben állami segéllyel Svájcban és Németországban is tanulmányozta a leánynevelő intézetek munkáját és értekezést adott ki tapasztalatairól.

Az iskola megnyitására 1871. október 3-án került sor. Tantestületében olyan kiemelkedő pedagógusok szerepelnek, mint Altdörfer Károly karigazgató, Fuchs Károly, a fotogrammetria nemzetközileg elismert tudósa és a líceum számos elismert tanára.

A felsőbb leányiskola felvirágzásának időszakában Jausz György állt az élén. Igazgatói működésének idején Trefort Ágoston kultuszminiszter több ízben meglátogatta az intézetet, kedvező személyes tapasztalatainak eredményeként született az a miniszteri leirat, amely az iskola államosításának folyamatát elindította. Az állami tanterv bevezetése az oktatási színvonal emelkedését hozta magával, egy évtized alatt megháromszorozódott a tanítványok száma. Az államosított leányiskola már az 1881/82. tanév kezdetével átköltözött a Hátsókapuból a Stornó-ház I. emeletére. Csakhamar kiderült azonban, hogy új otthonában is hiányoznak a továbbfejlesztés lehetőségei. A város jónevű tanfelügyelője, Szabó Károly szorgalmazta egy teljesen új, a célnak megfelelő épület emelését. 1884-ben felterjesztése alapján megvásárolták a Deák tér és Erzsébet utca sarkán lévő telket. Az építkezés 1885 nyarán kezdődött, Hauszmann Alajos tervei alapján, aki a historizmus egyik legtevékenyebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílusjegyeit alkalmazta, számos középület készült a tervei szerint. Ybl Miklós halála után őt hívták meg a Budavári Palota átépítésének vezetésére is.

1886 őszén már a mai impozáns, szép új épületben nyitották meg a felsőbb leányiskola új tanévét. Az intézmény az 1918–19. tanévben leánygimnáziummá alakult át, 1927-től 1932-ig mint leánylíceum működött, 1932-től ismét leánygimnázium. A soproni tanulók mellett ekkor már sokan érkeztek vidékről a jóhírű iskolába; ők az internátusi szárnyban lakhattak.

A II. világháború idején nehéz körülmények között folyt a tanítás. Az iskola épületét a hatóságok 1942 nyarán hadikórház céljára foglalták le, így vendégként az Orsolya-rend leánygimnáziumában tanítottak délutánonként. A rendszeres munkát azonban erősen zavarták a gyakori légiriadók, így novembertől osztályonként és hetenként csak kétszer tartottak 20 perces órákat, decemberben pedig teljesen felfüggesztették a tanítást. A háborús pusztítások következtében az épület egyik szárnya romba dőlt, megsemmisült az iskolakönyvtár, az ajtók-ablakok jórészt tönkrementek. Az internátus romos helyiségeit a határrendőrség, kitelepítési és hazahozatali kirendeltség, a Vöröskereszt hadifogoly szolgálata használta. A hontalanul maradt intézmény az állami leánypolgári iskola Mátyás király utcai épületében kapott ideiglenes helyet, a vidéki növendékeket magánházaknál, ismerős családoknál helyezték el. Az 1947/48.  tanévet már a régi Deák téri épületében kezdhették meg a helyreállított földszinti és első emeleti helyiségekben.

Az iskola 1950-ben a József Attila elnevezést kapta, az 1965–66. tanévvel megszűnt leánygimnázium lenni. 1978-tól postaforgalmi, majd 3 évvel később kereskedelmi szakképzés kezdődött a falai között. Összességében 1994-ig szolgálta a középfokú oktatás céljait. Nem sokkal később a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete kezdte meg itt működését és használta az épületet egészen 2020-as költözéséig. Napjainkban, felújítást követően a Szent Orsolya Gimnázium és Római Katolikus Általános Iskola működik benne.

Források:

Kelényi Ferenc: Az első soproni felsőbb leányiskola a XIX. században. In: Soproni Szemle, 1966., XX. évfolyam 3. szám

Augusztinovicz Elemér: Sopron gimnáziumai 1945–1975 között. In: Soproni Szemle, 1976., XXX. évfolyam 1. szám

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: sztorsolya.hu