| 2018. április. 5. | 2 perc olvasás

Háromszáz fiatal a színház-pedagógia napokon

Kilenc oktatási intézmény 305 diákja vett részt az Amikor a színház nevel… színház-pedagógiai napokon és konferencián, melyet a Soproni Petőfi Színház rendezett április 4-én és 5-én a leghűségesebb városban.

A rendezvényen a házigazdák mellett győri, veszprémi, vajdasági (Zenta, Bácsfeketehegy, Szabadka) csoportok és szakemberek, drámapedagógusok vettek részt. A zárónap egyik fontos szakmai kérdése volt, hogy mi legyen a témájuk a kamaszoknak szóló színházi előadásoknak, és megfelelő „kötelező olvasmányokkal” találkoznak-e a diákok irodalomórákon, valamint a teátrumokban.

Németh Ervin, a soproni program szakmai szervezője a fenti témáról beszélve hangsúlyozta, elengedhetetlen, hogy a fiatalok életkoruknak megfelelő fontos, lényegi, filozofikus kérdésekkel szembesüljenek a színházi nevelési előadásokon vagy a bérletrendszerben szereplő darabokon keresztül. Ilyenek a „hol a helyem a világban” és a „ki vagyok én” kérdései, a „miből épülhetek” problémája, és persze lényegesek az emlékek, a szülőkhöz és a kortársakhoz kötő kapcsolatok, az élethez és az elmúláshoz való viszony. Olyan történeteket kell megmutatni, amelyek gondolkodásra ösztönzik a gyerekeket, mintát adnak számukra, hogy mindez beépülhessen a felnőtté válásuk folyamatába.

Ami nehézséget okoz, hogy kevés a kimondottan kamaszoknak szóló színdarab. Hiába akadnak ennek a korosztálynak szánt kitűnő regények a hazai és külföldi irodalomban, azoknak adaptálását, szövegkönyvvé formálását egyelőre még nem sok drámatanár, dramaturg vagy programvezető vállalja. Ebben szükséges lenne az előrelépés.

Németh Ervin
Németh Ervin
fotó: soproniszinhaz.hu

A szakmai beszélgetés második részében érintették a kötelező olvasmányok iskolai helyzetét, azoknak felhasználását, alkalmazását a színházakban. Németh Ervin úgy véli, alkalmazkodnia kell az irodalomoktatásnak ahhoz, hogy a mai generáció másképp dolgozza fel, kódolja az impulzusokat, szövegeket, mint esetleg húsz-harminc évvel ezelőtt az elődeik. A fiatalok befogadóképessége a vizuális kultúra iránt a legerősebb, a klipszerű, gyors képi élményvilággal kapcsolják össze az információkat, az olvasást is. A szakember szerint a mai napig erősen favorizált magyar és világirodalmi klasszikusok kanonizálása közben – melyet egy régi oktatási, kulturális struktúrában alkalmaztak – sem szabadna elfelejtkezni arról, hogy megváltozott a nyelvi és társadalmi környezet, a digitális, technikai robbanás során átalakultak az olvasási szokások, a fiatalok pedig ehhez alkalmazkodtak. Ő ezért az élményszerű feldolgozást tartaná helyesnek a kötelező olvasmányoknál is. Akár tömörítve, megújult, frissített nyelvi világgal, előtérbe helyezve a képi hatásokat. Azt is el tudná képzelni, hogy akár képregény formájában találkozzanak a fiatalok a kötelező irodalommal.

A második  napon a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete feldolgozásában Arany János Toldi és a Családi kör című előadásai kerülte színre Kovács Frigyes, illetve Molnár Krekity Olga rendezésében a Festőteremben. Ezen a játszóhelyen szerepelt a programban Az ember tragédiája a Zentai Magyar Kamaraszínház tanteremszínházi produkciója. A vendéglátók  Henning Mankell - Németh Ervin Csillagkutya című színházi nevelési előadásával csatlakoztak rendezvényhez.

Az Amikor a színház nevel  soproni rendezvényen a kísérőprogramokkal együtt kilenc városi, illetve környélbeli oktatási intézmény 305 diákja vett részt, amely felülmúlta a szervezők várakozását.


fotó: soproniszinhaz.hu

fotó: soproniszinhaz.hu

fotó: soproniszinhaz.hu

Legnépszerűbb cikkek