| 2017. március. 26. | 2 perc olvasás

Hobbiból szenvedély

Hatodikos kora óta ír verseket, de csak nemrégiben mutatta meg magát a nyilvánosságnak is. Horváth Noémi Rebeka idén nevezett először irodalmi versenyre és rögtön második lett.


Mint ahogy arról lapunk korábban beszámolt, az SSZC Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai Szakgimnáziumának 9. évfolyamos tanulója, Horváth Noémi Rebeka lett a második legjobb 18 éven aluli „trubadúr” azon a pályázaton, melyet a miskolci Irodalmi Rádió írt ki. A szerelmes vers versenyre Rebeka a Szeretsz-e? című művével jelentkezett.

– Négy évig csak magamnak írtam, nem sokan tudtak róla. Hatodik osztályban kezdtem, de akkor még hob­­bi volt, aztán nyol­­cadikra már a szenvedélyem lett a versírás – meséli Rebeka. – Költeményeim elmélkedések, a valóság és a kép­­zelet kontrasztjai, a halálról és az életről szólnak. József Attila a kedvenc költőm, ezt a kérdéskört ő nagyon jól be­­járta. Törekszem olyan témákat választani, amelyek sok embert foglalkoztatnak. A verseim alapja személyes tapasztalat.

Horváth Noémi Rebeka
Horváth Noémi Rebeka
Fotó: Győri-Varga Nóra

A 16 éves, mosolygós lány két tanítási nyelvű osztályba jár közgazdasági képzésre, heti 18 órában tanul angolt – most már a történelem és a matematika tantárgyat is. 
Azt mondja, irodalom nélkül nem tudna élni, szeret olvasni, a nyarakat is a könyvekkel tölti. Ebben a szülőknek is benne lehet a kezük: – Amikor kicsi voltam, anyukám sokat mesélt nekem, apukám is gazdag szókinccsel rendelkezik, szóval beszélni… azt tudok!

Rebeka – az Irodalmi Rádiónál elért sikerén felbuzdulva – verseivel nemrégiben több helyi versenyre pályázott, távlati tervei között pedig a könyvírás is szerepel.


Horváth Noémi Rebeka: Szeretsz-e?


Vajon mi történik velem?
Orvos kell ide vagy egyszerűbb, 
ha a fejemet a falba verem?
Mondjuk én még azon is csodálkoznék, ha tudnád a nevem.
Nem bírom ki egy mosoly nélkül, 
de elvileg ez a vonzás szabálya.
Bizony ez a szerelem nevű elmebaj utóhatása.
Kezem akaratlanul is a hajadba túrna, aztán bosszankodnál egy sort 
és megcsinálnád újra.
A naplementét néznénk 
és megfognád a kezem.
Bár valószínűleg ezt csak én képzelem.
Mert úgy működik ez, mint 
a dominók borulása.
Én beléd esek, te pedig másba.
Engem vonzol te, s téged vonz ő.
Ennyi az egész és máris kész a fejtörő.
De nem az a fontos, hogy a kezem tökéletesen illik-e a kezedbe.
A kérdés az, hogy vajon szeretsz-e?
 

Legnépszerűbb cikkek