Fertődöt két település, Süttör és Eszterháza összeolvasztásával hozták létre, ennek megfelelően a városnak két, erősen különböző magja van: az egyik a gyönyörű Eszterházy-kastély a maga főúri környezetével, a másik a falusias Süttör. Köréjük nőtt a mai város, és bár azt gondolnánk, hogy a falu települt a kastély mellé, ez fordítva történt. 

Süttör volt az ősibb település, nevét már egy 1289-es hiteles forrásban említik. Egy 1313-as bizonyságlevélben a neve Sehter alakban szerepel, hívták még a 18. században Söjtörnek, de létezett egy horvát eredetű elnevezése, a Sútora is. A 15. században a Kanizsai család, a 16-17. században a Nádasdy család tulajdonában volt. 1681-ben I. Lipót német-római császár és magyar király birtokadományként Esterházy Pálnak adta, aki azonban kétszer is zálogba adta - előbb Széchényi György esztergomi érseknek, azután a mariazelli bencéseknek, akiktől 1719-ben váltotta vissza az Esterházy család. Elsősorban jobbágytelepülés, gazdálkodó lakosok lakta falu volt.

Eszterháza a 18. század végén jött létre, neve először Esterházy „Fényes” Miklós herceg levelében (1766) olvasható: "Schloss Eszterháza". Ekkor még nem számított önálló településnek. Miklós herceg egy vadászkastélyt építtetett magának Süttör határában, a település a kastély körül alakult ki. A mai kastély helyén korábban az 1720-ban Esterházy József irányításával megépített, U alakú sarródi vadászkastély állt. A vadászkastély Süttör határában volt, területileg azonban Sarród faluhoz tartozott. 1762-ben Esterházy Miklós megbízásából a sarródi vadászkastélyt teljesen átformálták, kibővítették. A herceg jelmondata az volt: „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!"  E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén. 

„ESZTERHÁZA. A’ leg ékessebb, ’s leg méltóságosabb lakóvára Eszterházy Miklós Uraságnak, Sopron vármegyében. Épűlt Sarod (Srollen), és Széplak, Sőjtör (Süttern), és Szent Miklós között, Sopronhoz három, Posonyhoz pedig hat mértföldnyire. Építtette néhai Eszterházy Miklós Uraság, azon a’ helyen holott az előtt a’ Sarodi vadászati Váratska vala, ’s emlékezetét általa halhatatlanná tette; el változtatván e’ lakó Várnak újj méltóságos voltához képest a’ helynek régi Saród nevezetét is, ’s Eszterházának neveztetett. A’ kik e’ Várnak belső Hertzegi épűlettyeit a’ nagy kertekkel, ’s külömbféle válogatott izlésű alkotásait szemlélhették, mind tsudálva ’s tisztelve itélnek annak méltóságos voltáról, ’s magyar Ország paraditsomának, vagy a’ magyar hírmondónak szóllása szerént Magyar Verszáliának méltan nevezik.” (Vályi András (1796): Magyar országnak leírása. 1 kötet. Országleírások, Kézikönyvtár) 

Eszterháza ősét a „magyar Versailles”-t szolgáló ellátórendszer házai alkották, lakosait a kiszolgáló majorsági személyzet jelentette. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély, fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának. Sopron vármegye alispánja 1906-ban nyilvánította községgé Eszterházát.

Süttör és Eszterháza neve az évszázadok alatt nem változott, de a második világháború után mindkét elnevezés eltűnt a térképről. Az egész országra jellemző névváltoztatási hullám során főként a régi arisztokratikus időre emlékeztető utcanevek megváltoztatása öltött rohamos méreteket. Az új elnevezések elsősorban a szovjet érának szóltak. Süttörön 1950-ben szinte minden utca neve megváltozott, így lettek Sztálin, Lenin, Szabadság és Béke utcái. A szomszédos Eszterháza azonban a teljes nevével irritálta a helyi és az országos vezetést, így annak mielőbbi megváltoztatását, korszerűbbé tételét rendelték el. 

1949 februárjában a helyi MDP szervezete javasolta, hogy Eszterháza neve legyen ezentúl Gerőháza. Ezt többen támogatták, de végső döntés ekkor még nem született. Ugyanazon év áprilisában a Fertőháza változatot javasolta a helyi pártszervezet, és bár a község támogatta az ötletet, a Belügyminisztériumban elutasították, és új névként a Fertőd elnevezést javasolták. A Fertőd névvel már létezett település Sopron vármegye területén az Árpád korban (Villa Ferteud (1234), Villa Ferteu (1265) – Iván, Sajtoskál és Nemesládony között lokalizálható település), ez volt a felsőbb indoklás a községnevet illetően.
A minisztérium által javasolt Fertőd nem tetszett az eszterháziaknak, ezért határozatukat anélkül terjesztették elő a Sopron Vármegye Törvényhatósági Kisgyűléshez. Amikor 1950 januárjában helyben tárgyalták a kérdést, újabb névváltozatokat vetettek fel, mint például Fertőváros, Fertőfalva, Fertőliget. A testület azonban az új javaslatokat nem is tárgyalta, hanem a végleges Fertőd név elfogadására kötelezte a községet. Így lett Eszterháza Fertőd névre keresztelve 1950. május 16-án,  majd szeptember 7-én egyesítették Süttörrel. Eszterháza ekkor 742 lakossal rendelkező, főleg az iparban tevékenykedő, fejlődő település volt, ami a diákvárossá válás felé haladt, Süttör viszont egy 2165 lakosú, jellemzően mezőgazdasági község volt.

Fertőd 1995-ben kapott városi rangot, ez időben 3179 lakosa volt. A közelben lévő Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, a Fertő tó és környékét, a Fertő-menti településeket a környezeti szépségük, kulturális, kultúrtörténeti értékeik miatt 2001-ben az Unesco a "Világörökség" részévé nyilvánította.

Forrás: Bertha János (szerk., 2006): Fertőd, Süttör-Eszterháza évszázadaiból. Tanulmányok. Hazánk, Budapest.

Fertőd, Településképi Arculati Kézikönyv

Wikipédia

Borítókép: https://commons.wikimedia.org/