Miklós anyukája írt a Soproni Rendőrkapitányságnak azzal, hogy szeretné kisfiát ötödik születésnapja alkalmából egy valódi rendőrautós kocsikázással meglepni. Levelében azt kérte, hogy az ominózus napon kora reggel jöjjön a házukhoz a kékfényes fuvar, és onnan vegye kezdetét az óvódáig tartó autózás. Miklós -, aki jobban kedveli, ha Mikinek hívják - fülig érő szájjal üdvözölte az érte jövő Horváth Péter r. törzszászlóst, akitől büszkén vette át az ajándékát. Egy pillanat alatt már helyet is foglalt a gépjármű sofőr ülésében, és kipróbálta a kékfényt. Útközben elmesélte, minden vágya, hogy rendőr lehessen, mert akkor majd ő is vezethet rendőrautót. Kis társai irigykedve várták az intézmény udvarára begördülő, felejthetetlen élményekkel gazdagodott kisóvodást.

Kedves Miki! Még sok boldog szülinapot kívánunk!