Lisiczky Lajos 1922. december 3-án a Somogy megyei Zákány községben, vasutas nagycsaládban született. 1939-ben került a Magyar Államvasutak állományába, ahol a ranglétrát legalulról kezdve araszolt végig a forgalmi szolgálatban. 1943-ban behívták, 1944 augusztusától 1945 februárjáig rádiósként frontszolgálatot teljesített. Budán szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 novemberében betegen érkezett haza. Rövidesen újra a vasúton dolgozott, 1950-ben a MÁV Tisztképző Intézetében kitűnő eredménnyel végzett. A következő években több beosztásban teljesített szolgálatot. Pécsett és Nagykanizsán, Balassagyarmaton már főintézői rangban. A családfőt felesége Mária asszony és a két lány, Edit és Ágnes követték újabb szolgálati helyeire.

Lisiczky 1955-ben elnyerte el a Kiváló vasutas címet, három évvel később a közlekedési szaktárca 1. főosztályán forgalmi balesetvizsgálóként dolgozott, majd – saját kérésére – ismét Balassagyarmaton. Állomásfőnöksége alatt a város vasútállomása elnyerte a „Minta szolgálati hely” elismerést. Innen irányították át 1960. június 16-án a GySEV soproni vasútigazgatóságának élére. Ez a fordulat Lisiczky életében és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút életében is meghatározónak bizonyult. Lisiczky életében az alkotás évtizedei következtek, ezek során a Sopronhoz fűződő szálak fokozatosan meggyökeresedtek és megerősödtek. A GySEV irányítása pedig egy addig nem látott sikereket elérő vezetőpáros kezébe került: Benkovics Dezső vezérigazgató és Lisiczky Lajos vasútigazgató munkásságának köszönhetően a vállalat jól ki tudta használni az elhelyezkedéséből és speciális státuszából fakadó előnyöket. Ezen előnyök elsősorban a GySEV-vonalak földrajzi helyzetéből fakadtak, valamint olyan tevékenységekről is szóltak, melyek nem tartoztak a hagyományos vasúti feladatok közé. 

Lisiczky Lajos vezetése alatt megújult a GySEV, javultak a vasutasok nehéz munka- és életkörülményei, a szállítási teljesítmény az igazgatóság területén kétszeresére nőtt. A „hagyományos” vasúti feladatok mellett a GySEV profilbővítést hajtott végre, a szállításhoz kapcsolható, kiegészítő tennivalókat (pl. raktározás, fertőtlenítés, csomagolás) is elvállalt, ezzel jelentős valutabevételhez jutott. 1960 és 1975 között a GySEV forgalma 87 százalékkal nőtt. Sopron déli pályaudvart és a hozzá tartozó ágfalvi vonalat a MÁV átadta a GySEV-nek, ezt a csomópontot – magasabb technikai szinten – a MÁV, az osztrák államvasutak és a GySEV közös csatlakozó állomásának alakították ki.

Lisiczky megépíttette a Széchenyi-múzeumvasutat, fertőbozi és nagycenki avatására 1972. július 8-án került sor.  A Soproni Vasutas Sportegyesület sporttelepének bővítésével egyidejűleg megkezdődtek a Lokomotív Szálló kialakításának munkái is. Ekkor készült el Nagycenken az első hazai mozdony-skanzen, ez Európában is ritkaságnak számított. Mint országosan a GySEV soproni automata tekepályája, játékterme, a Bécsi úti határátkelőnél épített étkezdéje és büféje, megannyi rendezvénye.
Vezetése idején elkészült a Keleti Rendezőpályaudvar, 1977- július 9-én  átadták a forgalomnak a vadonatúj modern soproni állomást, felépült a Hotel Sopron, megalakult a Locomotív Tourist. A turizmus támogatója, a Soproni Ünnepi Hetek nyugatra nyitásának is kezdeményezője volt Lisiczky Lajos.

A városvezetéssel, az idegenforgalom szervezeteivel munkakapcsolatot épített ki. A nyugat-dunántúli régió és Burgenland, Alsó-Ausztria összefüggéseiben szemlélte feladatait. Kezdeményezője volt a „vasfüggöny” – legalább időszaki – megnyitásának. Az 1963. évi Soproni Ünnepi Hetek idejére kiharcolt engedély példátlan osztrák vendégforgalommal járt (a hatóságok a határátlépés e formáját nem is engedélyezték többé). 1973. november elsején a GySEV alapszabályát úgy módosították, hogy a vasút Magyarországon és Ausztriában lehetőséget kapott idegenforgalmi és vendéglátóipari tevékenység gyakorlására. (A vendégkör megnyerésére Lisiczky a legjobb szakembereket vetette be. Különösen dr. Friedrich Károly és Lovas Gyula végzett hatalmas, munkát.) Javult Sopron vasúti, forgalmi kapcsolatrendszere, az üdülők, látogatók gyorsabban és kényelmesebben érkezhettek a városba. Az utasforgalom kulturáltságának növelése az igazgató legfőbb törekvései közé tartozott. A GySEV az osztrák utazási irodákkal együttműködve mind több turistát (hobbyvonattal, saját buszokkal, igen gazdag programmal) csalogatott a soproni vidékre.

Lisiczky Lajos bekapcsolódott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének soproni tevékenységébe, a Közlekedéstudományi Társaság rövidesen elnökévé választotta. A Városszépítő Egyesület újraindításánál, a Nyugat-Dunántúli Intézőbizottság vezetőségében is tevékenykedett.
Munkáját 1971-ben Lackner Kristóf-emlékéremmel, két évvel később Pro Urbe Sopron kitüntetéssel honorálták.

Lisiczky Lajos 1983. szeptember 28-án hunyt el Sopronban.

 

Forrás: Szita Szabolcs (1997): Lisiczky Lajos (1922-1983) emlékezete In: Soproni Szemle, (51. évf.) 3. sz.
Varga Gábor: Vendégségben a Győr–Sopron–Ebenfurti vasútnál (pdf)
szivk.hu

Borítókép: Nosztalgia szerelvény tipikus összeállításban. Jánosa Gábor fényképgyűjteménye In: Üzemtörténeti gyűjtemény