1832. szeptember 27-én született az erdélyi Csicsókeresztúron Torma József történész leányaként és Torma Károly világhírű archeológus testvéreként, így nem meglepetésszerű, hogy a felcseperedő Torma Zsófia szenvedélyévé vált a régészet. Mellette való elkötelezettsége egész életében kitartott, habár 25 kérője akadt, ő mégis a tudománynak szentelte életét.  A magyar tudományos élet szereplői közül sokan nem ismerték el munkásságát, kezdetben gúnyolták is a „bogarászó kisasszonyt”, ám a külföldi archeológusok között tudományos hírnevet szerzett.

1875-ben kezdett kutatni Tordos őstelepén, a Maros mentén, a magyar régészet atyjának tartott Rómer Flóris biztatására. 1876-ban részt vett a 9. Nemzetközi Ősrégészeti Tanácskozáson, ahol ő volt az egyetlen női meghívott. Ugyanebben az évben kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, és az 1880-as Berlini Ősrégészeti Kongresszuson.

Torma Zsófia elsőként tárta fel a neolitikus tordosi-kultúrát, felhívva a figyelmet a tordosi írásjelek és az asszír-babilóniai írásbeliség közötti kapcsolatra, a sumér írásbeliséggel való feltűnő azonosságra.

Húsz éven át dolgozott Tordoson − a gondosan összegyűjtött, rendkívül értékes leletek felfedezésével, az azokról írt értekezéseivel több, mint harminc évvel megelőzte a szakmát, hiszen a Vinca–Tordos-kultúra feltárása csak 1908-ban történt meg (szerb felfedezője ezáltal szerzett hírnevet magának, úgy, hogy elődjéről, Torma Zsófiáról nem tesz említést, pedig az ő nyomdokain indult el).

A világ első régésznője szerény jellem volt, vagyona egy részét kutatásaira, a másik részét jótékonyságra áldozta. Gyakran adományozott értékes leleteket a tudóstársai számára, noha cserébe sokszor még annyit sem kapott, hogy tudományos értekezéseikben hivatkozásként megemlítsék.

10 387 darabból álló gyűjteményét, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára vásárolta meg Torma Zsófiától. A sorozat sokkal több darabból állna, ha a régésznő nem ajándékozta volna el a fáradságos munkával megszerzett történelmi kincseket.

Bár sok elutasításban volt része, azért akadtak olyan szakmabeliek is, akik elismerték és méltatták a régésznő emberfeletti munkáját és tevékenységét. Köztük volt például Rómer Flóris, valamint két munkatársa, tanítványa Kuun Géza régész, keletkutató és Téglás Gábor geológus, régész. Baráti kapcsolat fűzte több külföldi szakmabelihez is, például az angol asszirológus-nyelvész Archibald H. Sayce-hez, a német orvos, politikus, antropológus Rudolf Virchow-hoz vagy éppen az ásó világhírű dilettánsaként is emlegetett amatőr régész Heinrich Schliemannhoz.

Életének 68. évében, halála előtt néhány hónappal 1899. május 24-én királyi engedéllyel megkapta a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét. 1899. november 14-én hunyt el.

Forrás: Internet

Borítókép forrása: https://librarius.hu/