| 2018. október. 31. | 2 perc olvasás

Nem a halálé az utolsó szó!

A Mindenszentek és a Halottak napja, mind fontos keresztény ünnepnapok. Bennük fonódik össze a gyász és a megdícsőülés. Mindannyiunknak vannak halottai, akikre nem könnyű bánat nélkül visszaemlékezni. Portálunknak Böcskei Győző, plébános adott betekintést e napok lelkiségébe.

- Az Egyházunkat három részre osztjuk – hangsúlyozta Böcskei Győző plébános, aki tíz esztendeje vezeti a Szent István Plébániát. - Az elsőbe a küzdő, vagy zarándok egyház. Ebbe a glóbuszunkon élő nép tartozik, aki folyamatosan küzd azért, hogy elérje örök célját, a mennybemenetelt. A második szint a szenvedő egyház. Ebbe azok tartoznak, akik már elköltöztek a földi létből, és a tisztítóhely állapotában vannak. A harmadik részbe pedig a megdicsőültek örvendenek, akiket november elsején ünneplünk – tudtuk meg a plébánostól.  

A hosszú hétvége során rengetegen látogatják meg hozzátartozóik sírját
A hosszú hétvége során rengetegen látogatják meg hozzátartozóik sírját

Böcskei Győző úgy látja: a keresztény hívő ember számára mindez egy fontos jel. - Ez pozitív pont az életben, hiszen nem a halálé az utolsó szó! - hangsúlyozta a plébános. - Tudjuk, hogy az ember több, mint az egyszerű fizikai mivolta, amit a mindennapi élet során látunk. Test és lélek összessége vagyunk, s a halál után a lélek tovább él, és Isten színre látásának örvendhet majd – fűzte hozzá az atya.

A Mindenszentek és a Halottak napja, mind fontos keresztény ünnepnapok, ezért követik egymást. - A gyász és a megdicsőülés mindig összefonódik, hiszen a küzdő, szenvedő és a megdicsőült egyház együtt tud munkálkodni, megalkotva a minket körülölelő szakrális közösséget. 

Böcskei Győző plébános Mozaik című műsorunkban beszélt a fontos ünnepnapokról
Böcskei Győző plébános Mozaik című műsorunkban beszélt a fontos ünnepnapokról

Nem csak az lehet szent, akit a nagyközönség így ismer

- Mindenszentekkor, ahogy az a szakrális nap nevében benne is van, mindenkit ünneplünk, akit szentté, vagy boldoggá ünnepeltek – hangsúlyozta az atya. - Azonban fontos tudni, hogy nem csupán őket magasztaljuk ilyenkor, hanem azokat a névtelen szenteket is, akikről talán csak mi tudjuk, hogy jósággal, és a keresztény értékek ápolásával gazdagított életet éltek. Hiszen példamutató létük okán tudjuk, hogy már ők is a Teremtő színe látásának örvendenek – fűzte hozzá.

Miért gyúlnak a gyertyalángok?

- Mindannyiunknak vannak halottai, s bizony olykor nem könnyű a szeretteinkre bánat nélkül visszaemlékezni – mondta Böcskei Győző. - Azonban nem kell, hogy szívünk megszakadjon, ugyanis minden keresztény embernek van támasza. Maga Jézus Krisztus az, aki azt mondotta az apostolainak Lázár feltámasztása kapcsán, hogy „én vagyok a feltámadás, és az élet, és aki bennem hisz, az örökké élni fog” - idézte a Megváltó szavait a plébános.

- Ez lehet mindannyiunk számára a vigasztalás, amikor elhunyt szeretteink sírjához zarándokolunk, és meggyújtjuk egy mécsest a hantjukon, hiszen a fény mindig a feltámadt Krisztust jelképezi számunkra. Minden gyertyalángban az ő fénye tündököl vissza felénk – zárta így gondolatait Böcskei Győző.

Legnépszerűbb cikkek