Peresznye a régi Sopron megye délnyugati részén található, csak 1950-ben csatolták Vas megyéhez. A vármegye egyik legrégebben emlegetett községe, már azok között az adományok között szerepel, amelyeket 1194-ben Domokos bán Borsmonostor alapítására felajánlott a heiligenkreuzi apátságnak. Így a ciszterciták birtokába került a falu, majd a reformáció zavargásai a Nádasdy családnak juttatták. Mikor Nádasdy Ferencet 1671-ben lefejezték, előbb Draskovics Miklós, majd rövidesen utána Esterházy Pál gróf kezébe került a borsmonostori uradalom. Esterházy az apátságot újjászervezte, de annak egykori falvait megtartotta magának. A 18. század elején már e családnak úgynevezett cseszneki ága a birtokos, egyik-másik családtagja a templom sírboltjába is temetkezett. 1866-ban a Trauttmannsdorf-Weinberg grófi család, 1872-ben pedig házassággal a Berchtold grófi család jutott a falu birtokába.

A kastély építésével és történetével kapcsolatosan is ellentmondásosak a különböző források. Csatkai Endre 1937-ben azt írja, hogy a mai kastélyt a régebbi épület felhasználásával a 18. század végén építtette a tulajdonos, az Esterházy család cseszneki ága, miután a peresznyei birtok körüli zavarok rendeződtek. László Ernő 1938-as cikkében arról ír, hogy a jelenlegi kastély megmaradt legkorábbi része a 18. század során épült meg, s az egyes átalakításokkor a régebbi részeket mindig felhasználták. Genthon István 1959-ben azt írja, hogy a kastély a Széchenyi család számára épült meg a 18. század végén. Heckenast János 1987-es cikke, illetve a Magyar nagylexikon (2002, 14. kötet) szerint a kastély 1727-ben épült a régebbi épület felhasználásával. Virág Zsolt 2004-es könyvében arról ír, hogy a kastélyt Esterházy János (1691–1744) fia, Dániel (1723–1759) építtethette 1727-ben, s egyben a peresznyei templom 1727-es átalakítása is az ő nevéhez fűződik. Eszterházy Dániel 1727-ben azonban mindössze négy esztendős volt, s nehezen képzelhető el, hogy az ő intézkedései révén épült volna fel a kastély, illetve került volna átépítésre a templom.
Dénes József szerint a kastély magva a Nádasdyak korából származik, s ezt felhasználva alakíttatta át Esterházy Dániel 1727-ben az épületet (a szerző nem említi meg, melyik Esterházy Dánielről van szó. Ugyanis könnyen félreértésre adhat okot, hogy Esterházy Dániel (1723–1759) nagyapja is Esterházy Dániel volt). Virág Zsolt szerint a kastélyt az Esterházy család 1790 körül copf stílusban átépíttette. 

Egyes források szerint későbbi tulajdonosai a Széchenyiek voltak. Virág Zsolt szerint azonban sosem volt a Széchenyi család birtokában a kastély, hanem pusztán annyi szál fűzi az épületet a családhoz, hogy néhány évre Széchényi Ferenc zárgondnoksága alá került az Esterházyak eladósodása miatt. Dénes József szerint viszont úgy kapcsolódik a Széchenyi családhoz a kastély, hogy a 19. század közepén a tulajdonos, Esterházy Ferenc halálát követően az utód a kiskorú Esterházy János lett, akit gróf Széchenyi Ferenc (nem a korábban említett személy) vett gondnoki szárnyai alá, s a kastélyba költözött, majd itt is élt egészen haláláig, 1858-ig. Genthon István szerint pedig a 18. század végi kastélyépítés a Széchenyi család számára történt meg.

1866-ban gróf Trauttmannsdorf–Weinsberg József vásárolta meg a kastélyt, amit 1872-ben átengedett Jozefa nevű lányának, aki akkor már 1860 óta gróf Berchtold Zsigmond felesége volt, így az épület 1872-ben a Berchtold család tulajdonába került. Az első világháború idején Berchtold Lipót közös külügyminiszter lakta, majd az államosításig a család kezén maradt. 

A kastély felé eső parkrész volt korábban a díszkert, ahol ma is megtekinthetők kővázák, illetve egy Flóra-szobor, ami a 18. században barokk stílusban készült. Az utca túloldalán az angolpark található, melyhez egykor vadaskert is tartozott. A tájképi jellegű angolpark ma is látható jellegzetességei a mesterséges tó a benne lévő kis szigettel: „Rousseau szigetével”. 
A kastélyhoz vezető allét és az angolparkot copf stílusú kővázák díszítik. Az egykori kő ülőpadok közül mára kevés maradt meg. A Szent Egyed-templomot és a kastélyt eperfákkal, vadgesztenyefákkal kísért allé kötötte össze a parkon keresztül, amelynek részletei ma is láthatóak.
Az 1985-ben védetté nyilvánított egykori kastélykertben, a tó partján áll Magyarország egyik legnagyobb platánfája, a nyugati platán (Platanus occienditalis) csodálatos méretű példánya.

A Berchtoldok historizáló stílusú átalakításai − a címeres kőtábla felirata szerint − 1894-ben történtek. Berchtold Lipót gróf a századfordulón szentpétervári nagykövetként szolgált. Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után, 1914 júliusában már mint az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere, ő adta át a hadüzeneti okmányt Szerbiának. Tisztségéről való lemondását követően dragonyos tisztként harcolt a világháborúban, Ferenc József halála után IV. Károly király főudvarmestere lett. Az uralkodó 1921-ben történt száműzetését követően költözött Peresznyére, és haláláig (1942.11.21.) a kastélyban lakott, annak gazdag bútor-, festmény- és szoborgyűjteményét gondozta. A műkincsek legérdekesebb kollekcióját a pergamenre festett szentképek alkották. Ennek leghíresebb darabja a rezidencia Nepomuki Szent János titulusú kápolnájában függő, Lucas Cranach által festett Madonna-kép volt. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a peresznyei kastélyt lefoglalták. A német alakulatok ide gyűjtötték az elhurcolt műtárgyakat. Egy 1947-es vizsgálat Peresznyéről és környékéről a báró Gutmann család és Hatvany Józsefné ingóságaiból származó több teherautónyi műbútort és porcelánt gyűjtetett össze. A Berchtold grófok koronázási hintaját a községi földosztó bizottság kocsiszínében találták meg.
A kastély 1950-ben állami kezelésbe került, ezután az épületben szociális otthont alakítottak ki.

Forrás: László Ernő (1938): A peresznyei gróf Berchtold-kastély. Soproni Szemle, II. évf., 3. szám.

Peresznyei Gyöngyszemek (http://www.peresznye.hu/)

Wikipédia

Borítókép: https://www.termalkerekparut.hu/