Gensel Ádám az Evangélikus Líceumban tanult, majd a jénai egyetemre ment 17 éves korában, filozófiát és teológiát hallgatott. Érdeklődése csakhamar az orvosi pálya felé fordult, 1695-ben beiratkozott a páduai egyetem orvosi karára. 1703-ban avatták az orvostudományok és a filozófia doktorává. Hazatérése után előbb Kismartonban, majd Sopronban gyakorolta hivatását. 1709-ben nevezték ki Sopron város tiszti orvosává, 1710–ben elnyerte Vas és Sopron megye főorvosi tisztét. 1712-től az Esterházyak és a Széchenyiek udvari orvosaként tevékenykedett. Kora jelentős és keresett gyógyásza volt, tudományos munkásságát külföldön is elismerték. Szakszerűen kutatta a növényekkel való gyógyítás lehetőségeit. Járványtani kutatásokat is folytatott, első kezdeményezője volt Sopronban a himlőoltásnak.

Hazánkban valószínűleg Gensel végzett először műszeres meteorológiai megfigyeléseket, egyes források szerint már 1710 körül, néhány éven át. Sopron környékén a csapadék, szél, hőmérséklet adatainak és a betegségek előfordulásának kapcsolatait kereste. Ugyanakkor az éghajlat és a szőlőtermés összefüggéseivel is foglalkozott. A török háborúk után meginduló keleti kereskedelemnek Sopron volt az egyik csomópontja, s így a különböző, nagyrészt behurcolt járványoknak is útjába esett. Pestisjárvány áldozata lett Gensel Ádám is, 1720. augusztus 31-én hunyt el Sopronban.

Szociális érzékét tanúsítja, hogy élete vége felé végrendeletében 6000 forint alapítványt tett az Academia Naturae Curiosorum részére. Az akadémia elnöke rendelkezett az alapítványról, a kamatokból a német egyetemen tanuló soproni diákok részesülhettek.

A Patikamúzeum falán egy dombormű, a kiállítótérben egy Gensel János Ádámról készült olajfestmény látható, Továbbá sajátkezű önéletrajzának másolatát, orvosi pecsétjét és a róla szóló közlemények különlenyomatait is megtekintehtik a látogatók. Az Ágfalvi úti lakótelepen ismét utca őrzi nevét a kiváló tudósnak.