Dr. Mihalec Gábor Magyarország egyik legelismertebb párterapeutája, évente több mint 150 előadást tart magyar, angol és német nyelven a világ minden táján, és számos párkapcsolati sikerkönyv szerzője. Egyúttal ő a Gyűrű-kúra program megálmodója és vezetője.

A statisztikák szerint szinte minden 2. házasság válással végződik. Mit rontanak el ilyen sokan?

Igen, az első házasságkötések durván 50%-a válással végződik. Azonban van egy másik adat is, amit mellé kell raknunk. Ha egy pár tudatosan készül fel a házasságkötésre, és legalább két évente kötelező szervizre viszi a kapcsolatát, ebben a körben a válási arány csak 3%. Van egy óriási különbség a 3% és 50% között. Aki azzal a készségkészlettel megy neki a házasságnak, amit otthonról hoz, azaz hogy ösztönből, csak érzelmek alapján cselekszik ott 50%. De ahol belép a tudatosság, ahol nemcsak érzésből, hozott örökségből működtetünk egy kapcsolatot, hanem tudatossá teszünk dolgokat (pl.: nekem most jól esne érzésből rácsapni a másikra az ajtót, de tudom, hogy ezzel rosszat teszek és inkább ott maradok, magamhoz ölelem és azt mondom, hogy én akkor is szeretlek és ezt meg akarom veled oldani), akkor egyszer csak megváltozik a hajó iránya.

Nyilván mindig van szebb, jobb, gazdagabb. Mi az, ami valóban összetartja a házasokat a mai világban?

Illene erre most csupa pozitív dolgokat mondanom, mint pl. elköteleződés, sírig tartó szerelem, a hűség megtapasztalásának mélységei. És ezek benne is vannak a csomagban, de nemcsak ezek vannak benne, hanem az is, hogy félünk elveszíteni azt az iszonyatos mennyiségű munkát, amit ebbe már beletettünk. Legalábbis én úgy élem meg sokszor, hogy nem szeretek a saját levesembe köpni. Amiért már annyit küzdöttem, azt miért adjam fel, ha annyira jó. És abban, hogy ez jó, abban nagyon sok munka van. Szeretném a saját munkámat és a feleségem hozzájárulását is értékelni, és tiszteletet kifejezni önmagam felé, a társam felé és a közösen beletett munka felé is. A másik a félelem, hogy honnan tudjuk, hogy mással annyira jó lesz, mert látszólag bizonyos dolgokban vonzóbbnak tűnhet, amiben nekem éppen hiányom van, de nem láthatjuk az ezek mögött megbújó nehézségeket.

De ha valaki a csere mellett dönt, akkor is biztosan viszi magával az előző kapcsolat kudarcának egyik fő összetevőjét, vagyis önmagát.

Mit tapasztal munkája során, az önhöz érkezők mikor fordulnak segítségért?

Sok minden eldől már ott, hogy amikor felveszem a telefont, férfi vagy női hang köszön-e bele. Amikor női hangot hallok, akkor viszonylag nyugodtan nézek a helyzet elé, mert tudom, hogy még nem szakadt el minden szál. A hölgyek sokkal finomabban érzékelik azokat a rezgéseket, melyek egy kapcsolatban vannak és időben reagálnak; érzik, ha baj van, illetve megvan bennük a szándék, hogy szépen visszafordítsák a dolgokat azzal, hogy ráveszik a férjüket párterápiára. Ha férfihangot hallok elkezdek izgulni, mert valószínűleg már túl késő - valószínű, hogy a feleség már ultimátumot adott, vagy még rosszabb, már kimondta, hogy válni akar és emberünknél most esett le, hogy az, amit már a felesége öt éve mondogat, az valóban komoly. Ebben az esetben kisebb a sikerhányados, mert túl későn kértek segítséget, már kimondtak olyan szavakat, melyeket nem szabadott volna, átléptek olyan határokat melyeket nem szabadott volna.

Mit javasol prevenciós jelleggel?

Azt szeretném, ha az emberek értenék azt, hogy milyen sok későbbi fájdalmat meg lehet előzni azzal, ha még az elején, amikor nincs tétje, amikor még nem vált vitaponttá az adott kérdés, kész megoldásokat gyártanak. Igazából erről szól a házassági felkészítés, ami a legnehezebb része a munkámnak, mert a legnehezebb embereket meggyőzni arról, hogy nekik erre szükségük van. Egy olyan terméket kell eladni, ami a kutyának sem kell. Nálunk mindenki az esküvőre készül és nem a házasságra. Akkor jönnek, amikor már ég a ház, és nyilván onnan már sokkal nehezebb helyreállítani. Én egyszerűen ezt a két számot szeretném az emberek szeme elé kivetíteni 50% kontra 3%.

A házasság az értékrendem szerint a legjobb együttélési forma, melyben a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy egy szerelem kiteljesedhet és biztonsággal megélhető (és ezt kutatások százai igazolják).

Küldetésemnek tekintettem, hogy segítsek másoknak. Lelkészként is sok olyan élethelyzetbe futottam, amikor nem találtam elégnek azt mondani, hogy imádkozz, aztán minden rendben lesz. Nem elég! Hiszek az ima erejében, de kell még valami a trükkös ládába. Miután alapos ember vagyok, így megkerestem a legjobb szakembereket, legjobb iskolákat. Ilyen nekem például John Gottman, akitől személyesen is tanulhattam. Ezért nagy erőforrás ez nekem, de nagy keserűség is a párterápiás folyamatban, amikor azt látom, hogy egy pár nem veszi olyan komolyan a kapcsolatukat, mint amilyen komolyan én veszem őket.

Ha ma valaki házasságot köt Magyarországon 50% esélye van, arra, hogy el fog válni. Ez pontosan olyan kockázat, mint repülőjegyet venni egy olyan társaság gépére, amely csak arra vállal garanciát, hogy a gépek fele megérkezik a kívánt célállomásra. Azt mondanánk őrült, aki ebbe belefog. Ugyanígy őrült vállalkozás házasságot kötni felkészülés nélkül, amikor olyan sok lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle.

Képek forrása: Mihalec Gábor engedélyével