| 2017. október. 14. | 3 perc olvasás

Versek, mesék, képekben - Dorosmai Erzsébet lírai finomságú, irodalmi ihletettségű művei a Ligneumban

A Ligneum Látogatóközpontban nyílt meg Dorosmai Erzsébet művésztanár kiállítása. A kiállítást Orbán Júlia rendezvényigazgató nyitotta meg.

A kiállítás címe: „VERSEK, MESÉK KÉPEKBEN”, melyet 4 kiváló alkotó munkái ihlettek. Bernáth Csaba, Heffner Anna, Dorosmai János és Tóth Ágnes műveihez készített Dorosmai Erzsébet  illusztrációkat: tollrajzokat és akvarelleket.

Orbán Júlia bevezetőjében elmondta: Dorosmai Erzsébettel együtt jártak az ősi alma materbe: a Berzsenyi Líceumba, s tanárként ugyanoda kerültek vissza mindketten.

- Évtizedek óta barátok vagyunk, nem egyszer volt közös munkánk, és nemcsak a barátság köt össze bennünket, hanem valami különös lelki összetartozás – talán meg is lehet fogalmazni: a nemzeti érzés, a szellemi értékek – köztük a magyar nyelv – és hagyományaink feltétlen tisztelete, s az őszinte aggódás a határon túli magyarok sorsa iránt. Így külön öröm, hogy a Ligneumban – a képei számára is méltó helyen - rendezhetünk kiállítást - fogalmazot Orbán Júlia.

Dorosmai Erzsébet a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Líceum művésztanára. Grafológus. Tanítványai hazai és nemzetközi pályázatok díjazottjai. Írója és illusztrátora a Kéményseprőből művészember, avagy Storno Ferenc mesés élete című múzeumpedagógiai kiadványnak, amely 2009 elején jelent meg. (Ebből a kiadványból is láthatnak itt néhány rajzot, melyek Stornó Ferenc gyermekéveit, a vándorlást és a Fő tér házait mutatják be). 1990 óta műemléktúrák szervezésével rendszeresen vitte tanítványait határon túli területekre. Elkötelezetten ápolja a kapcsolatot a határon túli magyarsággal.  Alkotásaival 1978-tól vesz részt kiállításokon, hazai és nemzetközi tárlatokon. 2004-től végez feladatírói tevékenységet a Vizuális kultúra tantárgyhoz kapcsolódóan.

Közreműködött az érettségi feladatbank elkészítésében és a magyarországi közoktatás digitális fejlesztésében - digitális tananyag, tananyagcsomag készítésével és művészeti technikákat bemutató kisfilmjeivel. Mestertanári programjában városa műemlékeinek megismertetésével és múzeumpedagógiai kiadvány készítésével foglalkozik. Legutóbb a 120 éves Soproni Képzőművészeti Társaság jubileumi tárlatán szerepelt alkotásával.

Orbán Júlia bemutatta azokat az alkotókat, akiknek irodalmi műveihez Dorosmai Erzsébet illusztrációi készültek.

Heffner Anna, a pályatárs így vall magáról: „Elsősorban tanító vagyok, aztán rajztanár, végezetül tankönyvíró. Életutam különböző szakaszaiban megpróbálkoztam a tollforgatással is. Hol kisgyermekeket, hol ifjakat szólítottam meg írásaimmal.” Az itt látható képeken megelevenednek: A Borostyánkő-erdő őrei, láthatjuk Borsa királylány színeváltozását, és a Tündér fehérnépek ajándékát - mind-mind színpompás mesevilágot idézve Dorosmai Erzsébet keze nyomán. Heffner Anna élete a bizonyíték arra – hiszen Pécs mellett Bükkösdön él -, hogy egy fővárosi vagy nagyvárosi szellemi műhelytől távol is van arra lehetőségünk, hogy gyarapítsuk a szellemi tudásunkat, és képesek legyünk az alkotói létet megélni. Heffner Annától az itt látható képek meséjéből idézek: Borsa királylány színeváltozása (részlet)

Bernáth Csaba ungvári születésű költő, aki most Magyarországon él. A világ csak hangulat címmel verseskötete vár kiadásra. A kiállításon 5 verséhez készített Dorosmai Erzsébet illusztrációt.  A tollrajz különleges technika azoknak az érzéseknek a kifejezésére, mely ezekben a versekben bujkál. A szorongást, vágyakozást, megtisztulást, fohászt fejezik ki. Hallgassák meg a Karácsonyi Passió c. verset, melyhez szívbemarkoló alkotás készült.

Dorosmai JánosDorosmai Erzsébet őrzi a család szellemi hagyatékát, és annak méltó folytatója. Nagyapja: Dorosmai János meseíró, költő. Édesapja Dorosmai Imre armenológus, magyarságkutató. Dorosmai János fabulái is életre kelnek a képeken.  De vajon mi marad meg emlékként az unoka számára? A mesék, fabulák világa, talán az ölelések, mosolyok, s az életre szóló tanítások!

Tóth Ágnes nagyváradi költő, újságíró a következőket mondja magáról: „Ha áttelepültem volna az anyaországba, talán ma nagyobb hírnevem lenne, és nem lennének megélhetési gondjaim, de szeretem Váradot. Ideköt minden emlékem, a szeretteim sírja, a még élő barátok. Szép ez a város a történelmi múltjával, kulturális légkörével, műemléképületeivel, a szecessziós palotáival, szobraival, fényben úszó folyójával. Igazi kis Párizs. És nem csak én lakom benne, de Várad is bennem lakik. A szívem közepében. ”

Befejezésül Orbán Júlia Szőnyi István gondolatait idézve fogalmazta meg a kiállítás üzenetét: „A művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség.” Itt valamennyi képről sugárzik az alkotó melegszívű, kedves lénye. Harmónia, nyugodtság, mellette humor, játékosság és nagyfokú érzékenység árad a képekből. Aki ilyen képeket tud alkotni, azt Isten bizonyosan jókedvében teremtette!

A megnyitón Mende Mirtill, a Szent Orsolya Iskola tanulója előadásában elhangzott Joseph Haydn: G-dúr hegedűversenyének I. tétele.

 

Kattintson egy képre a galériánk megtekintéséhez!

Legnépszerűbb cikkek