A regény főhőse Sárosi János egy létező személy volt. Egy olyan diktatórikus hatalom áldozata, amely folyton megtörni próbálta az embereket, de ő ennek pont az ellenkezőjét hirdette - mondta Zentai László. Azt sulykolta a polgárokba, a szocializmus alattvalóiba, hogy mindig az érdekükben cselekszik! Az foglalkoztatott, hogy ha ez így volt, akkor regényem főhőse miért caplatott a nap minden szakában a város utcáin? Lyukas orrú gumicsizmában, rövid ujjú ingben és szakadt munkásnadrágban rótta az utcákat. Télen-nyáron masírozott. A szocialista „nemzeti ünnepek” előtt rendszeresen bevitték a rendőrségi fogdába, aztán az azt követő munkanapon kiengedték.

A könyvbemutatón elhangzott - Sokan féltek ettől a jellegzetesen imbolygó járású, magas embertől. Legtöbben átmentek az utca másik oldalára. Kevesen tudták, hogy mély érzésű lelket takar a zord külső. A jól értesült „bolhasípok” egyszerűen csak bolondnak, nímandnak tartották. Az 1956-os forradalom után százakat segített át, az akkor még aknazárral „védett” országhatáron. Az ÁVH rettenetesen megverte, hónapokig magánzárkában tartotta, majd az Állambiztonsági Szolgálatok figyelték és figyeltették, mert a szovjeteket nem szívlelete.

A soproni származású szerzőnek három év alatt ez az ötödik könyve.Zentai László Bolhasípok Jankó városában című regénye a Civil Flotta Kiadó gondozásában jelent meg a 90. Ünnepi Könyvhét alkalmából.