| 2020. november. 29. | 4 perc olvasás

175 éve Sopronban született Dóczy Lajos

1845. november 30-án született németkeresztúri báró Dóczy Lajos író, költő, műfordító, újságíró, politikus. Goethe és Schiller számos művét és több operaszöveget magyarra, magyar költők több alkotását, köztük Madách Az ember tragédiája c. művét németre fordította, mi több, Johann Strauss számára ő írta a Pázmány lovag szövegét.

Dóczy Lajos, eredeti nevén Ludwig Dux, a Várkerület és a Hátsókapu sarkán álló P-Müller házban született, apja Dux Mór soproni bőrkereskedő volt, aki jobban kedvelte a költeményeket és a regényeket, mint a bőrökkel való kereskedést. Üzlete a szabadságharc alatt tönkre is ment, ezután szerényen élt, és legfőbb vágya az volt, hogy gyermekei művelt emberekké növekedjenek. Lajos úgy nőtt fel, hogy tökéletesen tudott magyarul és németül. Bécsben jogot tanult és közben belépett a Presse szerkesztőségébe, választékos stílusú érdekes cikkei nagy feltűnést keltettek. A politika kérdései és dilemmái is foglalkoztatták, írogatott az akkor magas nívójú Borsszem Jankó című politikai élclapba. Diákkora óta meggyőződése volt, hogy a magyar nemzet fejlődése, polgárosodása érdekében az egyetlen helyes út Deák Ferencé, akinek eszméit és személyét népszerűsítette a liberális szellemű lapban. Ezek az újságcikkek felkeltették a kiegyezés vezérkarának figyelmét is, Deák magához kérette, és megkedvelte a jó modorú, lelkes és okos fiatalembert. Bemutatta Andrássy Gyulának és Horváth Boldizsárnak. Andrássy gróf később a monarchia külügyminisztereként, az európai diplomácia egyik főszereplője lett, és 1872-ben magával vitte Dóczyt Bécsbe, ahol rövid időn belül magyar udvari tanácsos és miniszteri osztálytanácsos, ugyanakkor a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja lett. Hosszú ideig volt az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi sajtófőnöke, 1878-ban nemességet, két évvel később bárói címet, valamint a „németkeresztúri” nemesi előnevet szerzett I. Ferenc József magyar királytól.

Dóczy magyarul és németül is írt színdarabokat. Első sikere 1865-ben a Csók, amellyel elnyerte a Teleki-pályadíjat, a darabot a Nemzeti Színház is játszotta. Lefordította németre, és a Burgtheater is műsorára tűzte. Sopronban 1874. április 25-én először magyarul, 1877. december 5-én pedig németül mutatták be. A későbbiekben követték egymást drámái magyar és német változatban, az Utolsó szerelem és a Széchy Mária témáját a magyar történelemből merítette, a Vegyes párok és a Vera grófnő aktuális társadalmi problémákkal, a keresztény-zsidó együttéléssel és a válás kérdésével foglalkozott. Mindemellett librettókat is írt: Arany verséből Johann Straussnak a Ritter Pasman-t (Pázmány lovag), Goldmark Károlynak egy francia darabból a Merlin-t. Több mint harminc évvel az első után, 1897-ben újra elnyerte a Teleki-díjat Ellinór című romantikus vígjátékával. Műfordításai nagyon jelentősek. Németről magyarra és magyarról németre egyaránt fordított. Goethe Faust-ját 1873-ban adta ki először, de életében még többször átdolgozta. Ezen kívül átültette Goethe leghíresebb verseit, közöttük a Vadrózsa, a Májusi dal, a Vándor esti dala vagy A cserfa-király (Erlkönig) címűeket. Lefordította Schiller drámatrilógiáját, a Wallenstein-t is. Schillertől is fordított verseket, például a Polykrates gyűrűje, A kesztyű, Az örömhöz és a Hellas istenei című alkotásokat. Németre fordította Petőfi és Arany költeményeit. Első próbálkozásai az 1870-es években jelentek meg a bécsi Die Dioscuren című folyóiratban. Komoly témáit esszékben írta meg, jó értekező stílusa volt. A naturalizmusról írt tanulmánya sok mindenben ma is érvényes, hasonlóan kiemelkedő Andrássy Gyuláról írt jellemrajza, amelyben pártfogójának állított emléket.

Dóczy Lajos
Dóczy Lajos
https://hu.wikipedia.org/

Nyugdíjazása után visszatért Budapestre, fordított, és tekintélyét, befolyását a magyar irodalom népszerűsítésére használta fel. Pártfogásába vette az új, fiatal költőket, írókat. Ady reménytelenül ártatlan, hófehér írónak nevezte, és egy alkalommal gúnyosan írta, hogy magára mért penitenciául elolvasott még egy Dóczy-drámát.

Sopronba Dóczy szíve mindig visszavágyott. 1915-ben írta Östör Józsefnek, a soproni Irodalmi és Művészeti Kör elnökének: „Nekem kedves minden, ami onnan jön Önöktől, mert legédesebb gyermekkori emlékeim fűznek Sopronhoz". Színjátékait a városi színházban is játszották, 1897-ben a soproni Széchenyi szobor leleplezése alkalmával ódát írt, amit elszavaltak az ünnepségen. A város vezetősége megköszönte a Széchenyi-verset Dóczynak, aki alig egy hónapra rá sajátkezű, meleg hangú levelet küldött Gebhardt József soproni polgármesternek, amelyben így ír:

„Mert az az érzés, amely lelkesített, tiszta és magasztos volt, s a költői ihletet tetézte bennem – a szülővárosom iránt mindenkor érzett szeretet és hála melege, a soha el nem évülő ragaszkodás, szegényes, de eszményekben gazdag gyermekségem emlékeihez s azon szép városhoz, ahol szellemi és anyagi jóltevők annyi jóban részesítettek s a becsvággyal együtt a halk reményt is felkeltették ifjú lelkemben, hogy tán emlegetnek egykor a soproniak között, legalább a soproniak.”

A levélben Dóczi Lajos említést tesz gyermekkorának soproni éveiről és arról a kapcsolatról is, amely Gebhardt soproni polgármester családjával összekötötte.

Még életében Ligeti Miklós mintázta gipsz-mellszobra a városi múzeumba került, 1927-ben pedig egyik utcáját róla nevezte el a város. Dóczy Lajos 1919-ben augusztus 27-én hunyt el Budapesten.


https://www.antikvarium.hu/

 

Forrás: https://epa.oszk.hu/

https://hu.wikipedia.org/

https://www.szivk.hu/

Borítókép: A Hátsó-kapu 1930 körül. Balra, az elefántos házban született Dóczy Lajos.

Forrás: https://epa.oszk.hu/

Legnépszerűbb cikkek