- Tavaly márciusban  megnyílt egy átjáró, és egy másik világba csöppentünk. Egy világba, ahol egymástól elszigetelten, önkéntes száműzetésben éltünk, s talán élünk azóta is. Többször volt reményünk, hogy sikerül visszacsúsznunk a megszokott valóságba, de nem megy. Miközben keressük az "átjárót", elkerüli a figyelmünket  Jézus intő szava: Én vagyok az út, az igazság és az élet... - Ezekkel a szavakkal invitálta a Líceum közösségét a szervező, Babics Csaba tanár úr a 465 perc ima és kosár című rendezvényre pénteken délután. A 465 perc egyértelmű üzenet, hiszen a Berzsenyi Dániel Gimnázium (Líceum) és Kollégium a héten kezdte meg 465. tanévét. Evangélikus intézményként pedig az ima fontosságához sem férhet kétség, különösen ilyen nehéz időkben. Hogy hányféle úton-módon fordulhatunk "forródróton" az Atyához, az az iskola dísztermében és tornatermében is kiderült. 

Mert az rögtön nyilvánvalóvá vált  -  a szervező akarata szerint -, hogy nem csak összekulcsolt kezekkel lehet imádkozni. 

A tornateremben például labdákkal, akarattal és izommunkával is fohászkodtak. A jó hangulatú tanár-diák mérkőzésen derekasan helytálltak a Líceum pedagógusai - s amúgy sem a győzelem a lényeg... A kosárlabdák csaknem egész délután pattogtak, még a kerekesszékes játékosok kezében is. 

A díszteremben avatottak és avatatlanok imádkoztak, énekeltek, muzsikáltak vagy csak egyszerűen beszélgettek arról a kapcsolatról, épülésről és feltöltődésről, ami a lelki elsivatagosodás legjobb ellenszere: a fohászról.

Az eseménynek saját imája is született, amit a résztvevők többször is együtt mondtak el a délután során: 

"Annyi mindent hordozunk a világban, szívünk terhekkel teli. Te, aki annyi mindent adtál már nékünk, kérünk, adj még hálás szívet is! Hála legyen Néked mindenért; sötétségért, fényekért, dallamért, ritmusért, felkelő új napért. Hála legyen Néked mindenért; hétköznapi ünnepért, társaként, csendekért, hála Mindenkiért."