1. A szabadkőművesség magyarországi történelmében 1794 fekete évként vonult be – a mozgalmat betiltották hazánkban. Ezt követően hosszú esztendőig magányos sötétség borította a páholyokat, s újak nyitásának még csak a kósza gondolata sem merülhetett fel. A csendet csupán az 1848-as szabadságharc eszméinek diadala törte meg – bár egyelőre még csak haloványan, de felcsillant az alkotmányos élet fénye. A hazai szabadkőművesek már 1860-ban megpróbáltak páholyokat alapítani. Ekkor azonban még benne foglaltatott a mozgalom szabályzatában, hogy védelmet kellett kérniük valamely külföldi Nagypáholytól. 

2. A szabadkőműves páholyt alapítani kívánó soproniak valószínűleg a földrajzi viszonyok miatt a Hamburgi Nagypáholyhoz fordultak támogatásért. Végül, 1869. március 30-án, Szilárd József államtitkár jóváhagyásával Zur Verbrüderung néven megalapult a fejlett polgári város saját szabadkőműves képviselete. Érdekes, hogy a támogató hovatartozásának köszönhetően sok osztrák és német tagja volt a páholynak, illetve a – nyelvtani értelemben - magyar neveket is lefordították németre.

3. A soproni páholynak 14 alapító tagja volt – kivétel nélkül vezető értelmiségek, jómódú iparosok. Olyan nevek szerepeltek ezen a listán, mint Töppler Kari, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Shindier Franz Paul, az Oedenburger Nachrichten (Soproni Hírek) szerkesztője, Király Josef Paul, az evangélikus szeminárium igazgatója, és Frandorffer Heinrich gyárigazgató. Egyébiránt a Zur Verbrüderung-nak az alapításakor összesen 83 tagja volt – sokuk kilétét azonban örök homály fedi, ugyanis a teljes névsort nem adták ki… A páholyhoz később közeli és távolabbi magyar városokból egyaránt érkeztek új tagok, így a honiak aránya fokozatosan nőtt.

4. Valószínűleg eme folyamat következtében a páholy magyar nyelven írott dokumentumain rövidesen már olvasható volt a hazai fülnek kedvesebben csengő „Testvérülés” név is. Hasonló okokból, 1901-ben is a változás szele lengte be a páholyt: felvette a sokat mondó „Széchenyi páholy” nevet. Ez a függetlenséggel, nemzettudattal és hazafiassággal volt egyenértékű. Hogy jelezzék a történelmi jelentőségű név felvételének fontosságát, a lépés okán ezüst emlékérmét is kiadtak. Egyesek szerint egyébként a páholy már 1887-ben tárgyalt a Széchenyi név felvételéről.

5. Azonban, mit ér egy országos szinten is jelentős fajsúlyú páholy saját központ nélkül? A Széchenyi páholy házát 1914-ben adták át. Az egykoron Csengery utca 13-as szám alatt ékeskedő épület tervezője az a Hajós Alfréd volt, akit sokan csak „magyar delfin” néven ismernek. Az első magyar olimpiai bajnok azonban nem csupán a medencében, de a tervezőasztalnál is brillírozott – legalább tucatnyi ismert épülettel gazdagította az épületet! A soproni Széchenyi páholyház szorosan összefügg a "festőművész testvér" Storno Ferenc nevével is, aki Sterbenz Károllyal karöltve elkészítette a páholyház mennyezetét, köztük a csodálatos freskókat is.

 6. A soproni szabadkőművesek számos jelentős tettet hajtottak végre. Egyebek mellett népgyermekkört alapítottak, ahol óvónőket alkalmaztak, de volt Rabsegélyező Egyletük, és az időseket segítő Szeretetházat is létrehoztak. Illetve, megalapították az első népkönyvtárat – ennek köteteit később Sopronnak adományozták.

7. A XX. század elején sötét felhők borultak a soproni Széchenyi páholy ege fölé. A Magyar Országos Véderő Egylet fasiszta szervezete a szabadkőművesek budapesti képviseletéhez hasonlóan, 1920-ban megszállta a központjukat, megszerezték a tagok listáját, és észveszejtő hajtóvadászatot indítottak el. A páholynak otthont adó épület sorsa ez után sem volt derűs. Átmenetileg a Liszt Ferenc Zeneegyesület Zeneiskolája kapott itt helyet, aztán az SS szálláscsinálás céljából elfoglalta az objektumot. Az épület sorsa nem sokkal később megpecsételődött: Sopron egyik II. Világháborús bombázása során olyan súlyos találatokat kapott, hogy megsemmisült.