Széchenyi nem a biztonságos bécsi lakhelyén szándékozott a járványt átvészelni, ezért 1831. július 12-én Nagycenkre utazott. Az országban akkor már tombolt a kolera járvány, és a gróf a betegség elleni védekezés megszervezését szívügyének tartotta.
A nagycenki kastélyban írta meg és nyomtatta ki „Kedves jobbágyaim” kezdetű röplapját, amelyben hasznos egészségügyi tanácsokat adott a lakosságnak, ugyanis a karantént úri huncutságnak tartotta a köznép, ezért szükségesnek tartotta a felvilágosítást.
Sopron vármegye a kolerával szembeni védekezésre felállított bizottság (az akkori operatív törzs) tagjává választotta Széchenyit, aki ebben a minőségében energikus tevékenységet fejtett ki. Rendszeresen járt be Sopronba, hogy a teendőket a bizottság elnökével megbeszélje, beutazta a veszélyeztetett községeket és Eszterházán, valamint Bánfalván két vesztegzárat is elrendelt a járvány féken tartása érdekében.
Maga a karantén szó az olasz negyven számnévből (quaranta) származik, mivel a vesztegzárakat sokáig egységesen 40 napig tartották fenn. A betegek és egészségesek fizikai elkülönítését célzó „hivatalos” karantént Európában először Velencében rendelték el a XIV. századi nagy pestisjárványok idején. Az emberek mellett komoly figyelmet fordítottak a tárgyakra is, amit nem érhetett nedvesség, füsttel fertőtlenítették, a többit ecettel.
A vesztegzártól nem mentesítettek születési előjogok, ha valaki rizikós tájról érkezett vissza. A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István gróf 1819-ben például összesen két hetet töltött karanténban Máltán és Szicíliában, miután egy évig tartó kis-ázsiai és görögországi utazása végeztével hazafelé tartott.
Sopron vármegye kolera elleni védekezése – hála Széchenyi Istvánnak – sikeres volt. A gróf úr Wesselényi bárónak írt 1831. augusztusi levelében a következőket írta: „ … sokat fáradoztunk s lehet mondani némi sikerrel, mert eddig Egyeden és Höfleinon kívül az egész Megyénk kolerától még mentes.”
Forrás: http://lkk.uni-sopron.hu/
https://www.soproniszig.hu/
Borítókép forrása: https://24.hu/