„A fürdő iránt szollni fogunk.” – ez a rövid mondat olvasható Széchenyi István 1838. július 27-én Pozsonyban postára adott levelében, amelyet bizalmas jószágkormányzójának, Lunkányi (Liebenberg) Jánosnak címzett a gróf. A meg nem nevezett fürdőre utaló rövidke megjegyzés Széchenyi ma már kevésbé, vagy talán sokak számára egyáltalán nem ismert kezdeményezésére utalt, a fertőbozi (hollingi) fürdőre, amely tulajdonképpen csak egy nyáron át működött. 

A megélhetési nehézségekkel küzdő tóparti kis zsellérfalu fürdőhellyé fejlesztésére tett kísérlet részletei pontosan nem ismertek, de fennmaradtak azok a sürgető sorok, amelyekkel Széchenyi István jószágkormányzójának kötelességévé tette, hogy Bayer soproni orvossal tanácskozza meg a létesítendő fürdő tervét: „A czenki köz fürdőrül Bayerrel végezzetek valamit.” (1838. IX. 6.) „Igen szeretném, ha Ön Bayerrel jó kidolgozná a czenki vagy is inkább bózi fürdő tervét, – gut, praktisch und billig.” (1838. XI. 9.)

A reformkor éveiben Magyarországon a fürdőkultúra nem volt olyan fejlett, mint az osztrák tartományokban vagy a Cseh- és Morvaországban. Sem a létesítmények színvonala, sem a látogatók száma nem tudott igazán versenyre kelni az osztrák és cseh fürdőhelyekkel, így azok mindvégig konkurenciát jelentettek nemzetközi szinten. Balatonfüred volt a kivétel, ahova a gyógyvíz Bécsből is szép számban vonzotta a vendégeket, így a Balaton-parti fürdő a magyar határoktól nyugatra is némi ismertségre tett szert. Széchenyi István gróf maga is többször időzött Füreden. Valószínűleg nem véletlen, hogy 1838 őszén, amikor a bozi fürdő gondolata mind konkrétabbá érlelődött, Lunkányi jószágigazgató a már 19 éve fennálló balatonfüredi fürdő műszaki adatait és forgalmi tapasztalatait kívánta felhasználni, és ez ügyben közvetlenül a balatonfüredi fürdőorvoshoz fordult. Megkeresésére Adler József balatonfüredi fürdőorvos készséggel válaszolt.

Az új fürdő helyszínének kiválasztását nemcsak a vízpart közelsége (a Fertő akkoriban még Boz határáig ért), de az a körülmény is segíthette, hogy az 1800-as évek elején József nádor szívesen kereste fel az általa kedvelt Kiscenk és Fertőboz vidékét gróf Széchényi Ferenc kíséretében. Kirándulásaik során a fertőbozi magaslatról gyönyörködtek a tájban, szép időben körülbelül 60 kilométerre, akár Pozsonyig is el lehetett látni erről a helyről. József főherceg tiszteletére és látogatásainak emlékére emeltette gróf Széchényi Ferenc a kupolás kilátót a dombtetőre. A Gloriett népszerű kirándulóhellyé vált a soproniak körében. Ez nem mellékes szempont abban a korban, amikor a nehézkes közlekedési viszonyok miatt Széchenyi is elsősorban a közeli szabad királyi város lakosaira számíthatott vendégként. Sopron vármegye területén számos gyógyforrás állt rendelkezésre, és a soproniak kedvelték a fürdőket, szívesen látogatták például Savanyúkút (Sauerbrunn) vagy a Vas vármegyéhez tartozó Sóskút (Sulz) fürdőjét, sőt a távolabbi fürdőnek számító Füredet is viszonylag sűrűn felkeresték.

„Hát a Fertő-fürdőrül mikor kapok rajzot s költség felvetést?” – kérdezte Lunkányitól az ügyet sürgető Széchenyi. (1838. XII. 21.) Bizonyosan készült is tervrajz és költségvetés, ezeknek azonban nem sikerült a nyomára akadni. Ahogyan a fürdő bérbevételére és kezelésére alkalmazott személy kiléte sem ismert: „Örülök – írja Lunkányinak –, hogy a czenki vagyis inkább fertői fürdőre találkozott ember. Már most csak reméllem leszen valami belőle.” (1838. XII. 24.) A fürdőház konstrukciójához a következő megjegyzése volt: „A fürdőnek külön része lesz a férfiak és külön a nők részére.” (1839. II. 5.)

A fertőbozi fürdő kivitelezése aztán viszonylag gyorsan, a Széchenyi által elképzelt ütemben folyt le. A kiadások 1705 ezüst forintra rúgtak, amik csak sokévi üzemeltetés esetén térültek volna meg. 1939 nyarán elindult a vállalkozás, a fürdő haszonbérlője nyomtatott hirdetményben hívta fel Sopron város közönségének figyelmét a fertőbozi fürdőhely kellemességeire.
A fürdővendégek nevei között szerepelnek Sopronból Tsurl, Szeleczki, Frischmann, Würth, Wághy, Seibold, Cawallar, Richter, Wagner, Pinterits, Stocker, Rach, Kneps stb. családok tagjai; Németkeresztúrról a Rosenberger, Kindsberger és Spitzer családok. A fürdőző társasághoz tartozott Vizkelety Simon, Buday báró, Angeli asszony és Lebrön asszony, Bayer doktor úr, valamint a németkeresztúri plébános. 

A fürdő létesítéséig a parasztok bárhol szabadon fürödhettek a Fertő vizében. Az uradalom azonban kitiltotta őket a fürdőház közeléből, nehogy „botránkoztató meztelenségük” a fürdővendégek jó ízlését zavarja; a haszonbérlő pedig a szabad vízben való fürdésükért 1 krajcár ezüstpénzt követelt. „A szegényebb néposztály e terheltetéséről” Bognár Lajos tiszti alügyész jelentést tett az 1839. július 1-i Sopron megyei közgyűlésnek, amely bizottságot küldött ki, hogy „ezen visszaéléstől a haszonbérlőt rögtön eltiltsák”. Ezt követően nagyon gyorsan, még a megyei bizottság július 3-i helyszíni vizsgálata előtt kijelöltek a szabad vízben olyan területeket is, ahol a parasztok továbbra is ingyen fürödhetnek. „A Fertőben levert karrókon álló zászlók” jelzik, hol lehet fürödni. „Mindenki a vízben karrón álló utolsó zászlóig bátran fürödhet, bátorságosítva vagyon, mivel a viz mélysége mindenütt megmérve vagyon, s odáig az tsak 4 láb mélységü.”

Annak ellenére, hogy a fürdő az 1839. augusztus 6–7-én a Fertő-tó fölött dühöngő kemény vihart is túlélte, mégsem működött sokáig. Széchenyi István fertői fürdőjének a megye álláspontja és a földesúri tulajdonjog kibékíthetetlen ellentéte vetett véget. Sopron vármegye nem nézte jó szemmel a bozi létesítmény működését, annak egyébként szerény jövedelmét több alkalommal lefaragni szándékozott. Az uradalom vezető tisztviselői úgy határoztak, hogy inkább a fürdőt szüntetik meg, mintsem hogy a tulajdonosi jussokon rést ütni engedjenek. Az 1839. november 18-i megyei közgyűlés jegyzőkönyvében már ez olvasható: „Bozi helységben a czenki uraság felállított hideg Fertői fürdő térének kijelelése érdemében Kulcsár István főbíró ur szóval jelentette: hogy a fürdő intézet az uradalom által megszüntnek nyillatkoztatván, a kijelelés szüksége is megszünt.”

Forrás: Katona Csaba (2012): Amikor Füred volt a minta. Széchenyi István fertőbozi fürdőjének balatoni vonatkozásai. Füredi História. XII. évfolyam 2. sz. 

Tilkovszky Lóránt (1960): Széchenyi István fertőbozi fürdője. Soproni Szemle, 1960. XIV. évfolyam 2. szám.

Borítókép: https://www.elmenynektek.hu/