A járvány alatti bezártság óvodáskori észlelését vizsgálták a Soproni Egyetem kutatói

  2021. július 26. - www.sopronmedia.hu (Soproni Egyetem)

A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán a vírushelyzetben sem álltak le a kutatások. A kar kutatócsoportja, dr. Pásztor Enikő adjunktus vezetésével, olyan izgalmas vizsgálatot végzett a soproni óvodákban, melynek során arra keresték a választ, hogy vajon az 5-6 éves korosztály hogyan élte meg azt a mindenki számára megterhelő időszakot, amikor otthon kellett maradniuk. A kutatásban az egyetem két hallgatója, Vancsura Zselyke Hanna óvodapedagógia alapszakos és Horváth Anna Viktória neveléstudomány mesterszakos hallgató is részt vett.

A 2021. januárjában lefolytatott vizsgálat kutatási módszere a megfigyelés, illetve a pedagógiai és pszichológiai kutatásoknál is gyakran alkalmazott gyermekrajzelemzés volt. A gyerekeket arra kérték, hogy rajzolják le, milyen volt, amikor nem mehettek óvodába. Nem meglepő módon az óvodások többsége házat rajzolt, mégpedig olyat, amiben csak szűkösen fértek el. Akadtak olyanok is, akiknek sajnos nem csupán a vírus okozta nehézségek jutottak, hanem még a szüleik szétköltözését, válását is el kellett szenvedniük. Az ő rajzukon két házat láthatunk távol egymástól. A nap mint szimbólum csak kevesek rajzán szerepelt. A nap a melegséget, a fényt, a derűt, az éltető erőt szimbolizálja, így tehát teljesen érthető, hogy ezt a gyerekek többsége nem ábrázolta.

A kutatás során azt is vizsgálták, vajon a gyerekek rajzain visszatükröződnek-e olyan tárgyak, személyek, amik vagy akik a koronavírushoz köthetők. Természetesen megjelent sokaknál a maszk, de többen rajzolták le azt, amikor orvos járt náluk, vagy éppen a rendőrök jöttek ellenőrizni őket. Ezeket a helyzeteket a rajzolás közben úgy mesélték el, mint egy roppant izgalmas történetet. Voltak, akik a vírust is lerajzolták. Csak keveseknél volt ez félelmetes, sokkal inkább az volt a jellemző, hogy a gyerekek a vírust mosolygósan ábrázolták.

„Otthon vagyunk és boldogok vagyunk! Éppen a híradót nézzük.”

A kutatócsoport arra is kíváncsi volt, hogy ebben az időszakban a gyerekek milyen tevékenységeket végeztek. Nem meglepő, hogy sokan többnyire mesét néztek tévén vagy tableten, de a gyermekkor legfontosabb tevékenysége, a játék sem maradt le a rajzokról. Igaz, a rajzokból az derült ki, hogy a gyerekek vagy egyedül, vagy a testvéreikkel játszottak. A gyerekekkel játszó szülő csak kevés gyermek rajzán látható.

Nem várt eredménye volt a kutatásnak, hogy a félelem és a szorongás szerencsére csak nagyon kevés óvodásnál jelent meg. Összességében megállapították, hogy a gyerekek könnyen alkalmazkodtak ehhez a nehéz élethelyzethez. Bár a gyerekek sokat ültek a televízió és a számítógép monitorja előtt, mégis a játék és a mozgás hangsúlyosabban volt jelen az életükben. Igaz azonban az is, hogy a szülők ebben csak kismértékben vettek részt. Bár sokan vannak, akiknek a szüleik vagy a nagyszüleik is megfertőződtek, mégsem uralkodott el a gyermekeken a félelem. 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...