A jóga mint a létezés tudatos megélésének művészete

Napjainkban újra reneszánszát éli a jóga és nem véletlenül: pozitív hatásai – testünkre, lelkünkre és szellemünkre – szinte felsorolhatatlanok. Ám a jóga nem csupán egy mozgásforma, hanem életmód. Nagy Csongor jógaoktatóval beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a jógával?

Volt egy motorbalesetem. A rehabilitáció után azt mondták az orvosok, hogy az egész életem meg fog változni. A jobb karomat soha nem fogom tudni felemelni, úgyhogy –, ha a munkámhoz ennek használatára van szükség – váltsak munkahelyet. Harmincegynéhány évesen nem akartam ezt az álláspontot elfogadni, és az életem valóban megváltozott: elkezdtem jógázni, és nagyon hamar gyógyult, javult a véglegesnek mondott állapotom. Eleinte heti két alkalommal jógáztam, aztán egyre gyakrabban. Egy idő után már igényem támadt egy önálló gyakorlás összeállítására, ezért beiratkoztam egy jógaoktató tanfolyamra. Ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy másokat tanítsak. Viszont egy oktatónak szüksége van arra, hogy gyakorolja az instruálást, ezért már lassan négy éve lehetőséget kaptam arra, hogy órákat tartsak, amit nagyon megszerettem.

A karodat mennyire tudod használni?

Vitathatatlan, hogy továbbra is érzem a két oldalam közötti különbséget, de tudatosan használom a kevésbé jó oldalamat is, így ma már a kézenállás sem jelent problémát.

Mit jelent számodra a jóga?

Első- és végsősorban önismereti útnak tekintem. Erre az útra én úgy kerültem, hogy először a jóga fizikai oldalát ismertem meg és ma is ezt oktatom. Pontosan ez volt az, ami magával ragadott, illetve arra indított, hogy komolyabban foglalkozzam vele. Nagyon gyorsan és látványosan javult tőle a fizikai állapotom, ezért megtapasztaltam, hogy ez egy nagyon potens eszköz. Ahogy elkezdtem mélyebben, a fizikai aspektusain túl foglalkozni vele, rájöttem, hogy ez csak a felszín kapargatása, a jéghegy csúcsa. A jóga tulajdonképpen egy életforma, ami az egész világ megértését magába foglalja, a morális értékrendtől kezdve az elme megismeréséig, vagyis a létezés teljes átélésének tudománya.

Mire számíthat, aki elmegy hozzád egy jógaórára?

Elsősorban figyelemre. A jóga fizikai aspektusának gyakorlása közben ugyanis fennáll a sérülés lehetősége.  Az oktatónak az a feladata, hogy valamilyen szinten kordában tartsa a hozzá járók egóját. Világunkat a közösségi média erősen befolyásolja, és sokan az ott látott képekkel a fejükben jönnek el az órára, amelyeken a gyakorlók különböző nyakatekert őrületekbe teszik bele magukat. Ez teljesen téves hozzáállás. Mindenki tart valahol fizikailag és lelkileg. Mindig magához, illetve a jelenlegi állapotához helyes mérnie magát, nem másokhoz.

Mit fog tapasztalni az, aki rendszeresen jár jógázni?

Ez először is attól függ, hogy milyen rendszeresen jár. Heti egy-két alkalom nagyon kevés ahhoz, hogy valaki bármilyen mélyebb dolgot megtapasztaljon. Arra viszont jó, hogy a testét egy nagyon felületes szinten karban tartsa. Amíg a fizikai gyakorlás nem válik napi rendszerességűvé, addig a gyakorló nagyon mély dolgokat nem fog megélni, viszont jobban fogja érezni magát: nem fáj a dereka, a háta, javul a tartása, lazulnak az ízületei, de arra ne is számítson, hogy például 15 kilót veszít a testsúlyából. Ahhoz már napi szintű gyakorlás és életmódváltás is szükséges, a táplálkozástól a pihenésig. Ha mondjuk valaki este 10-kor teleeszi magát, nem fog tudni reggel 6-kor jógázni. Amikor elkezdtem a jógával nagyon komolyan foglalkozni, élni kezdtem a filozófiáját, hajlamos voltam az aszkézisre, de ez is egy út volt, amit meg kellett ismernem. Ez szép lassan átalakult egy sokkal lágyabb, megengedőbb életvitellé. Most már nem jó, ha a határaimat feszegetem, nem akarok magamnak megfelelni, hanem elfogadom a különböző állapotaimat. Például sok év teljes növényi étrend után idén karácsonykor újra ettem húst. Megkívántam és jól esett, nem voltam rosszul tőle. Egyszerűen csak megengedtem magamnak, hogy élvezzem ezt a minőségű ételt, de továbbra sem fog a napi étkezésem részévé válni. Úgy gondolom, hogyha az ember megkíván valamit, ami nem feltétlenül van a hasznára, de tudatos tud maradni mindebben, akkor nincs ebben semmi kivetnivaló, egye meg. Ez is egy nagy tanítás volt számomra, ami az élet minden területére vonatkozik: nincs kőbe vésve semmi, vannak helyzetek és pillanatok, amikor meg kell engedni magadnak azokat a dolgokat, amik éppen történni akarnak.

A jóga számtalan típusával találkozhat az ember lépten-nyomon. Hogyan válasszuk ki ezek közül a nekünk megfelelőt?

A jógának vannak pörgősebb és nyugodtabb, a precízóra irányuló változatai. Személyiségfüggő, hogy kinek melyik a megfelelő. Sok út van, de az irány ugyanaz. Azt szoktam mondani, hogy általában azzal az oktatóval tudsz együttműködni, akinek a személyisége passzol hozzád. Tudsz vele együtt rezegni. Én magam az astanga jógát gyakorlom, az óráimon is ezt oktatom. Az astanga a vinyasza jógák atyja, melyek közös jellemzője, hogy a légzés irányítja a mozgást. Az én karakteremhez ez a pörgős, dinamikus és intenzív jógatípus illik, melynél a teljes gyakorlás a kardió pulzusszám közelében zajlik. Az astanga jóga kötött gyakorlatsorból áll, vagyis minden órán ugyanazok a gyakorlatok ugyanolyan sorrendben követik egymást. Azért nem unalmas, mert a megélések mindig mások. Átmozgatja az ember minden porcikáját, és az egyik nagy előnye, hogy nem csak azokat a pózokat csinálod, amiben jó vagy.

Legnépszerűbb cikkek