A húsvét bibliai és vallási gyökerei

A húsvét a keresztény hit szerint Jézus Krisztus feltámadásának emléknapja, amely a nagypénteki keresztre feszítés után a harmadik napon, vasárnap történt.

 A húsvét időpontja nem rögzített dátumú ünnep, hanem a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik. Ez a számítási módszer magyarázza, hogy miért mozog évente a húsvét időpontja.

A pászka ünnepe

A keresztény húsvét szorosan kapcsolódik a zsidó pészahhoz (pászka), amely Izrael népének Egyiptomból való kivonulását ünnepli. A bibliai elbeszélés szerint Jézus utolsó vacsorája is egy pászka-vacsora volt, amelyet tanítványaival fogyasztott el, mielőtt elfogták és keresztre feszítették.

Pogány hagyományok

A húsvét számos eleme pogány tavaszi ünnepekből is ered. Az ókori európai népek különféle rítusokkal ünnepelték a természet újjászületését és a termékenységet, amelyek később beépültek a keresztény ünneplésbe. Az angolszász nyelvekben a húsvét neve („Easter”) egyes kutatók szerint az ősi germán istennő, Ostara nevéből ered, aki a tavasz és a hajnal istennője volt. A húsvéti tojás és a nyúl szintén termékenységi szimbólumok, amelyek az új élet és a természet megújulásának jelképei lettek. A tojásfestés és a locsolkodás magyar hagyománya is ezekből az ősi szokásokból ered.

Egyházi szokások

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Igen sok keresztény templomban éjszakai szertartáson ünneplik Krisztus feltámadását. Ekkor gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely azután pünkösd ünnepéig minden szertartáson – különösen keresztelésekkor – ott ég az oltár mellett. A IV. század óta jött szokásba, hogy a húsvétvasárnapra virradó éjjelen szentelik meg a templomokban a keresztvizet.

A kereszténység első évszázadaitól fogva szokássá lett, hogy a nagycsütörtök esti szentmisét követően elnémulnak ("Rómába mennek") a katolikus templomok harangjai, és csak a nagyszombat esti szertartáson szólalnak meg újra, jelezve Krisztus feltámadását. Több magyarázat ismert arra, hogy honnan kapta nevét "zöldcsütörtök", azaz nagycsütörtök, amely a többek között Leonardo da Vinci remekművén megörökített utolsó vacsora és a katolikus hit szerint az oltáriszentség megalapításának napja is.

Német nyelvterületen egyesek a "greinen" (weinen, azaz sírni) szóból, mások ellenben a zöld szín elnevezéséből vezetik le, mivel azon a napon a böjt miatt rendszerint valami zöldet (spenótot) fogyasztanak a hívők. A nagypéntek német elnevezése, "Karfreitag" az ónémet "kara" (bánat, gyász) szóból ered. A nagyszombat esti feltámadási körmeneten a hívők égő gyertyákkal vonulnak, jelezve, hogy hitük szerint Jézus – mint maga mondta – a "világ világossága". Húsvétvasárnapnak az ősegyházban eredetileg nem volt külön liturgiája, mivel a nagyszombat este kezdődött szertartások hajnalig eltartottak.

Bár a húsvét elsősorban vallási ünnep maradt, ma már világszerte különféle népi és családi hagyományokkal is összekapcsolódik. A vallásos közösségek számára ez a legnagyobb ünnep, mások számára pedig a húsvét a tavasz beköszöntének és a családi együttléteknek az ideje. Akár vallási, akár kulturális szempontból tekintünk rá, húsvét a megújulás és az élet ünnepe, amely évezredek óta meghatározó része az emberi történelemnek.

Források: lepesmagazin.hu, origo.hu

Képek forrása: pixabay