A kis művésznő csodálatos verseket ír

Óvodás kora óta színésznőnek készül Pócsi Csenge. A hunyadis lány mindent megtesz a cél érdekében: színitanodába jár, énekelni és táncolni tanul, és nem utolsósorban csodálatos verseket ír.

Csengét 5 évesen valósággal rabul ejtette a színház világa, amikor a szüleivel Komáromban megnézték a Honfoglalás című rockoperát. Anyukája közbenjárására korkedvezménnyel felvették a színitanodába. Még csak 15 éves, de már a Soproni Petőfi Színház kilenc darabjában szerepelt: a Sing Sing Sing után következett a My Fair Lady, az Egy éj Velencében, a Valahol Európában, A víg özvegy; a Zenta, 1697; A muter meg a dzsinnek és a Hamupipőke.

-Szluka Brigitta színművésznő segítségével bekerültem a Csonka délibáb című magyar filmbe is, melyben a szintén soproni Heim Vilmos játszotta a főhős, Nemes Andris szerepét, én pedig a húga, Kató alakját formáltam meg – meséli a bájos és mosolygós kis tehetség. – Mindegyik darabot imádtam, és mindig az a kedvencem, amin épp dolgozom. Most egy improvizációs estre készülünk, remélem, meg is tudjuk tartani.

Csenge nagyon komolyan veszi leendő hivatását: Sárdy Barbaránál énekelni, a Cinege Alapfokú Művészeti Iskolában pedig modern táncot tanul. És hogy mit szeret a színészetben?

-Mindent: hogy megmutathatom magam, az életérzést, a társulatot, a közösséget, a kihívást, a nehézségeket, amikor hosszú idő után végre valami sikerül, a tapsot, az ingereket – sorolja óriási lelkesedéssel. – Színésznő szeretnék lenni – bárhol, a lényeg, hogy színpadon lehessek, mert ott vagyok önmagam.

Az ígéretes kis művésznőt az otthon töltött hónapok nagyon megviselték, mert lételeme a közösség.

-Az online légkör nem nekem való – beszél a tapasztalatairól. – Próbáltam magamat fejleszteni, lefoglalni versírással, tánccal, énekléssel, bár sokszor nem volt motivációm. Mindig próbáltam kapaszkodni valamibe, erőt meríteni valahonnan, de így is volt néhány olyan nap, amikor magam alatt voltam.

Akkori kedélyállapotát remekül megfogalmazta egy korát meghazudtoló versében, amit a költészet napjára írt:

Álom

Álmomban feldúlt országban jártam.

Maszkok között helyemet nem találtam.

Összetörte fiatal lényem az online súlya.

Egyszerre szakadt rám a világ búja.

Álmomban a híradó élesen visított.

Ember az emberből jóságot kiirtott.

Nyúltam feléd, s te nem feleltél,

Képernyőd mögé félve eltemettél.

Álmomban kihalt városban üldögéltem.

Üres kirakatban lestem sápadt tükörképem.

Néma kiáltásomra nem kaptam választ.

Ordító szirénák hangja süketít, fáraszt.

És csak sikít, üvölt a mentők szirénája

Érzem rég: mi lettünk a vírus rabszolgája.

Zúg és tombol, remegve, szétesve fázom.

A sziréna pedig egyre csak ordítja: Nem álom!

A sokoldalúsága ellenére szerény lány nemcsak a versírásban, hanem a versmondásban is remekel: több megmérettetésen is részt vett. Tavaly be is került a „Regösök húrján...” országos vers- és prózamondó találkozó és verseny országos döntőjébe. Boldogsággal tölti el, hogy megtudta: felvették az Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi és Művészeti Szakgimnázium előadóművészet szakára.

-Nagyon várom, hogy ott folytathassam a tanulmányaimat. A jelenlegi osztályomat is nagyon szeretem, de úgy érzem, jól jön a váltás. Annak viszont örülök, hogy még pár hetet együtt tölthetünk az osztálytársaimmal, és nem az online térben kell elbúcsúznunk egymástól – fejezi be a lány.


Fotó: Fodor Regina

Legnépszerűbb cikkek