– Milyen tervekkel, elképzelésekkel foglalja el néhány nap múlva Sopron legnagyobb kulturális intézményének igazgatói székét?

– Nemcsak a színházról, hanem az egész kulturális szféra alapvető szerepéről vallott nézeteimet Herbert Marcuse német filozófus gondolata határozza meg, mely szerint a kultúra nem pusztán szolgáltatás, hanem a lélek és a szellem egyéni, közösségi, nemzeti és egyetemes emberi aspektusát egyaránt figyelembe vevő szolgálat. Ezt tekintem vezetői koncepcióm alapvetésének. Munkatársaimmal együtt arra törekszem, hogy tevékenységünket mind közművelődési, mind színházi értelemben a köz szolgálatának elve vezesse. A Pro Kultúrát olyan szervezetként képzelem el, ahol a részek egymást erősítik, a működési szerkezet pedig egyszerűbb és átláthatóbb a jelenleginél. Fontosnak tartom, hogy igényt felkeltő erővel legyünk jelen a város polgárainak hétköznapi és ünnepnapi életében egyaránt. Nem utolsó sorban pedig fokozott figyelemmel kövessük a közpénzek elköltésének módját a tervezéstől a hasznosulásig.

– Hogyan képzeli el a színház jövőjét?

– Fő cél az erős társulat építése, azaz folytatjuk a már megkezdett, nagymértékben szakmai továbbképzésekre is alapozott munkát, a progresszív irányú színházi útkeresést, amely egyben a közönség széleskörű igényét is figyelembe veszi. Folytatjuk a sikeresen felépített színházi nevelési programunkat, továbbra is segítjük a Sopron Balett útját, a Barlangszínházat pedig szeretnénk fontos referenciaponttá tenni Európa kulturális térképén.

– A város kulturális életét milyen szempontok szerint szeretné alakítani, illetve továbbvinni?

– A kulturális szolgáltató funkció megmarad, ám legalább ilyen fontosnak tartom a közösségfejlesztő munkát, amelyben nagy szerepet szánunk a helyi alkotóközösségeknek és az öntevékeny kiscsoportoknak. Sok-sok tervem, elképzelésem van a jövőre nézve, ami természetesen egy ilyen rövid interjúba nem fér bele. S ha már a beszélgetést egy filozófiai gondolattal indítottuk, akkor zárjuk le Márk evangéliumának egy számomra iránymutató gondolatával: „Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok, és aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.” Ez lesz munkám vezérelve.

Pataki András – szakmai önéletrajz

1971-ben született Sümegen. Általános- és középiskolai tanulmányait Pápán végezte. Szakirányú egyetemi diplomáját a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen szerezte meg,
színházi rendező szakon, de emellett a Pécsi Tudományegyetemen az okleveles felnőttképzési és művelődési menedzser (MA master) szakot is elvégezte. Előadóművész (felsőfokú szakképesítés – Nemzeti Filharmónia).

2000–2008 között vezető kommunikációs trénerként dolgozott az Állami Számvevőszéknél. 2004–2008 közötti években szervezési és gazdasági igazgató volt a Magyar Versmondók Egyesületénél, ahol jelenleg is szakmai alelnök. 2003 és 2009 között egyetemi oktatóként is dolgozott a Pécsi Tudományegyetemen, illetve 1995 és 2012 között igazgatta a Forrás Színházat, illetve Győrben az Újvárosi Művelődési Házat. Két évig (2010–2012) operatív igazgatója volt a Veszprémi Petőfi Színháznak, illetve a 2011 és 2016 közötti években művészeti vezetője az Evangéliumi Színháznak. 2012-től a Soproni Petőfi Színház igazgató–főrendezője.