Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1928-ban kapta meg orvosi diplomáját. Ezt követően nyolc évig a Mária utcai szemklinikán dolgozott Grósz Emil szemészprofesszor mellett, s időközben megszerezte szemorvosi szakképesítését. Magyarországon ő foglalkozott elsőként kontaktológiával.

A budapesti 1. számú Szemklinika laboratóriumában végezte kísérleteit, és ezek eredménye volt az az üvegtechnikai eljárás, amely a mintára pontosan simuló vékony üvegkagylók előállítását tette lehetővé. 1932-ben megtalálta a hibátlan lenyomatvételhez alkalmas anyagot, a Poller-féle „negocollt", amelynek nagyüzemi előállítását is megszervezte. 1934-ben világszabadalmat szerzett az új kontaktüvegre.

A kontaktüveg tulajdonságainak tökéletesítésével (a kagylókat a szem egyéni aszimmetriájának figyelembevételével készítette) nagymértékben megjavította a kagylók viselhetőségét, és kiküszöbölte az addig egyszerűen csak gömbfelszínre kiképzett kontaktüvegeknél mutatkozó hátrányokat.

Egy 1935-ben írt cikkében, Dallos a kontaktüveg használatára megadja az útmutatást is: „Az ilyen kagyló szabály szerint naphosszat hordható, eleinte egy-két órás déli szünettel. Éjszakára kivesszük. A kivétel és betétel kézzel történik, mindenki könnyen elsajátíthatja.... Gondozása mindössze annyiból áll, hogy este, kivétel után, vízzel leöblítjük, és tiszta ruhával szárazra törölve tesszük el." Grósz Emil professzor nyugdíjba vonulása után, 1937-ben Dallos József Londonba emigrált, kísérleteit ott folytatta tovább, és munkásságával világszerte elismert lett.

A British Contact Lens Association Dallos halála után határozatot hozott, amely szerint 1980-tól Josef Dallos Award pályadíjjal jutalmazza azt a kontaktlencse területén dolgozó kutatót, akit az erre kijelölt szakértői bizottság a legérdemesebbnek tart.

Forrás: Wikipédia

Borítókép: Gondola Kulturális Magazin (Facebook)