Nehezen áll rá az interjúra, azt mondja, nincs abban semmi különös, ha egy pedagógus nyugdíjba megy. Tévedés! Évtizedek tapasztalata, tudása, élmények, emlékek áradata van abban a képzeletbeli zsákban, amit megtöltött az évek alatt. Horváthné Hartmann Rita közel fél évszázados pályafutásának érdekességei és pozitív üzenetei is vannak.

1972-ben kifejezetten a biológia szak miatt érkezett a Berzsenyi-gimnáziumba a Petőfi téri iskolából az atletizáló, sportos Hartmann Rita. Az egész évfolyamból egyedül ő adta be ide a jelentkezését, de a postai válasz sohasem érkezett meg szülei címére.

- Emlékszem, váratlanul megjelent nálunk a pedellus, hogy azonnal menjek a Berzsenyibe felvételizni. Ma is előttem vannak a gimnázium biológia termének zöld szekrényei, a rengeteg rovar- és lepkegyűjtemény, a kitömött állatok. Felvettek, és ezzel el is dőlt a sorsom. Nagyon jó osztályba kerültem, órák után is sok időt töltöttünk együtt. Későbbi férjem is osztálytársam volt, még ő is az iskolához köt - meséli mosolyogva Hartmann Rita, aki sportos diákként is beírta magát a gimnázium emlékkönyvébe: száz méteres futásban az ország harmadik legjobbja volt a Diákolimpián.

- Már egészen korán megfogalmazódott bennem, hogy középiskolai testnevelő tanár leszek. 1980-ban kaptam meg a diplomámat a Testnevelési Egyetemen, ahol segédedzői minősítésre is kaptam jogosultságot atlétika, torna, kézilabda, röplabda és kosárlabda sportágakból. Sportedzői szakképesítést úszás sportágból szereztem. Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy hazajövök-e Sopronba, csakhogy éppen akkor nem volt szabad állás. A Kállai-kollégiumban helyezkedtem el nevelőtanárként, de néhány hónap múlva már hívtak a Berzsenyibe. Izgalmas volt: a tanáraim lettek a kollégáim - emlékszik vissza a kezdetekre a tanárnő. Lelkesen vetette bele magát a pedagógiai és a sportszervezői munkába, atlétikai edzéseket tartott, versenyekre járt a diákjaival, akik országos versenyeken is álltak dobogón.  Azt mondja, a rendszerváltás előtt még a poroszos rendet várták volna el a testnevelőktől. Ahogy változtak a körülmények, s ezzel együtt a gyerekek is, úgy módosult a tornaórák felépítése, de ő mindig azt a célt tartotta szem előtt, hogy a tanulók úgy menjenek ki a terem ajtaján, hogy jól érezték magukat az elmúlt negyvenöt percben.

- Mindig meg kellett újulni, mindinkább az élményszerű tornaóra került előtérbe, s bár egyre nehezebb motiválni a diákokat, játszani azért mindenki szeret. És játék közben kiválóan lehet tanítani, tanulni is - fogalmazza meg testnevelői ars poeticáját Horváthné Hartmann Rita.

Már korábban is kapott felkérést az igazgatóhelyettesi posztra, de csak 2009-ben fogadta el, akkor érezte újabb megújulási lehetőségnek a feladatot. Nyugdíjba vonulásáig hozzá tartoztak az oktatási-nevelési feladatok adminisztrációinak ellenőrzései, a versenyek, a vizsgák,  a magyar, a történelem, a testnevelési munkaközösség ügyeinek intézése. Harminc éven át volt vöröskeresztes tanárelnök, szervezte a véradásokat, elsősegélynyújtó és csecsemőgondozó tanfolyamokat tartott és versenyekre vitte diákjait. Még országos első helyezést is ért el a Berzsenyi csapata! Ezért a munkájáért a legmagasabb kitüntetést is megkapta, az Aranymedált.

- Mindig volt valami új, amiben kihívást láttam, és a feladatok is megtaláltak, nem futottam el előlük - válaszolja kicsit megkerülve azt a kérdést, nem volt-e unalmas negyvenhat éven át ugyanabba az épületbe járni, negyvenkét éven át egy iskolában tanítani. A könnyei szavak nélkül is elárulják...

- Szerettem itt. Sehol máshol nem voltam annyit, mint a gimi falai között. Rengeteg minden köt ide, sok-sok élmény, kedves emlék, kollégák és tanítványok, akik közül nem egy testnevelő vagy edző lett. Egy ideig számoltam őket, de feladtam. Talán adtam nekik indíttatást, valamit, aminek hasznát veszik. Hiányozni fog a Líceum, a gyerekzsivaj, a közösség, de tudomásul vettem, hogy új szakasz kezdődik az életemben. Megyek a kertbe, és végre több időt tölthetek az unokáimmal! Persze, közben hiányozni fog a Berzsenyi...

Évtizedek, röviden

Hartmann Rita a tanítás mellett évekig úszóedzőként is dolgozott, nemzetközi versenybírói minősítésével is segítette a versenyeket. Pályafutása során többször volt osztályfőnök, húsz éven át vezette a testnevelési munkaközösséget, tizenkét esztendőn át képviselte a nevelőtestületet az iskola igazgatótanácsában. Több egyetem kérte fel mentori feladatokra. Kuratóriumi elnöke is volt a Líceum Öregdiák Szövetségének. Boldog házasságban él a szintén most nyugdíjba vonuló férjével. Két lányuk és három unokájuk van.