Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Zsolnay Vilmos 80 helyi és környékbeli agyagfajtát jegyzett fel 1866-tól, sokat kísérletezett velük. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Zsolnay gyára a világon elsőként dolgozott ezzel a titkos összetételű, zöld és kék színekben pompázó anyaggal (az eozin különlegessége, hogy színét nem anyaga, hanem a megtörő fény adja), amely 1891 óta a maga nemében egyedülálló jelleget ad a pécsi porcelánmanufaktúra által készített porcelánoknak.

1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt az 1878-as párizsi világkiállításon elnyert nagydíj (Grand prix), valamint a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Zsolnay Vilmos vállalkozása számos építkezésre szállított díszítőkerámiákat. Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket. A korszak nagy építészei (Steindl Imre, Lechner Ödön, Árkay Aladár vagy épp Schulek Frigyes is) előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épület külsőkön használható kőcserepeket. A manufaktúra munkáit megtalálhatjuk a Földtani Intézet, az Iparművészeti Múzeum, vagy a Fővárosi Állatkert Elefántházának cserepeiben, a pécsi Postapalota címerében, a kecskeméti Cifra palota (városháza), a Mátyás-templom, a kassai dóm díszítéseiben és számos más helyen az országban. Eozinnal bevont szökőkút áll például Kaposváron, melyet éppen a rejtélyes anyag alkalmazójáról Zsolnay-kútnak neveznek. A díszítőelemek, dísztárgyak gyártásán kívül a gyár foglalkozott ipari célú termékek, például szigetelőanyagok előállításával is.

A Zsolnay kerámiák a világ jelentősebb múzeumainak, magángyűjteményeinek féltett kincsei, a műkereskedelem állandóan keresett tárgyai, a nemzetközi kiállítások sikerdarabjai.
A pirogránittal díszített épületek ellenállnak az idő múlásának, manapság is neves városok csodált kincsei. Az eozin és a pirogránit kifejezés és az ezzel a technológiával készült termékek a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. saját védjegyei.

"Világhódító volt... Messzi kontinensekre tolta előre katonáit, s mindenütt ütközetet nyert. Az agyag fegyver lett kezében, szebb uniformist pedig még nem kapott katona, mint a Zsolnay csudás ércfényben lángoló lüszterei. Vékonyka  szivárványszerű lehelet a törékeny fajansztestben; agyag, amely érccé pirul. De minő művészet van ebben a földátalakításban! S azért lett akkora teremtő talentummá Zsolnay, mert elméjével egészen behatolt a természet matériáiba, s úrrá lett fölöttük.

Hasonló győzelmet csak kevés ember arat. És mégsem babérból vetette az ágyát. Kötényt kötött maga elé a pécsi fazekas, beállott a korongok és agyagtömbök közé, kezébe vette a mintázófát, kavargatta a zománctégelyeit, szította a tüzet a nagy kohóiban. Munkásművész volt, nem zsúrművész. Egy diadalmas ember, aki szent naivsággal csak úgy tudott élni, hogy egyre mímeli a nagy teremtőt. Ez hatalmas, isteni munka." (Katona Imre: Zsolnay Vilmos Bp. 1977, Gondolat 6. l.)

Forrás: Wikipédia, Rubicon

Borítókép: Díszes Zsolnay tető - Iparművészeti Múzeum

Forrás: https://mapio.net/