1824. szeptember 24-én született Romhányban. Szegény családból származott, édesapja kőfaragással foglalkozott. Szűkös anyagi körülményeik miatt nehezen tudták taníttatni, így a legfontosabb alapismereteket otthon a szülőktől sajátította el és csak 11 éves korában a falu népiskolájában kezdett el tanulni. 1839-ben íratták be a Váci gimnáziumba.
1845 őszén a pesti egyetem jogi és államtudományok karára iratkozott be. Végig kiváló eredményeket ért el, a tanulás mellett elsajátította a francia és a német nyelvet is.

A Bagyinszki Máté néven született tudós egyike volt a márciusi ifjaknak, a Kossuth-féle szabadcsapatban tiszti rangot érdemelt ki. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott, de 1857-ben végül közkegyelemben részesült. Ezt követően magántanítóként kezdett dolgozni, és az őt alkalmazó család lepusztult kertjének köszönheti, hogy a gyümölcsfákkal kezdett foglalkozni. Minden fellelhető szakkönyvből képezte magát, vásárolt egy kertet, és külföldről származó gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét.
Munkássága során 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggy-fajtát különböztetett meg, az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is. Őt tekintették a hazai gyümölcsnemesítés és gyümölcstermesztés atyjának és tanítómesterének, tapasztalatait és tudását nemzetközileg is elismerték.
Az volt a célja, hogy megbízható fajtatiszta gyümölcsöst hozzon létre. A szakirodalom segítségével alakította ki faiskoláját, fajtagyűjteményes kísérleti kertjét. A szaporítóanyagot elsősorban a hazai faiskola-tulajdonosoktól szerezte be. Így került kapcsolatba a Bátorkesziben működő Kovács Józseffel, az enyingi Glocker Károllyal.

A fajták nagy részét külföldről hozatta, neves gyümölcsszakértőktől. Általa vált ismertté a Daru, a Sóvári, az Orbai, a Sikulai, Batul, Ponyik és más alma. Így alakította ki országos hírűvé nőtt kertjét, mely az 1870-es években az ország egyetlen hiteles fajtagyűjteménye volt. Szakcikkei alapján neve és munkássága rövidesen közismertté vált.
Az 1860-as évek közepén a belga Van Mons Gyümölcsészeti Társaság és 1868-ban a híres német pomológiai társaság tagjává választották. A hazai szaklapokban egyre több dolgozatot közölt, csaknem 25 évig szorgalmas írója a hazai szakfolyóiratoknak, de rendszeresen közölt cikkeket külföldi szaklapokban is. 1875-ben a gyümölcstermeléssel kapcsolatos tudnivalókat önálló műben foglalta össze, és egyben közölte a kertjében nevelt gyümölcsfajták pontos pomológiai leírását is, majd Aradon, saját költségén adatta ki a négy kötetből álló "Gyűmölcsészeti Vázlatok" című munkáját.
A magyar és külföldi gyümölcsfajták leírásával a magyar pomológiai szakirodalom megteremtője lett. Pomológiai cikkei 1867-től szakfolyóiratokban jelentek meg. A híres Pomologische Monatsheftének rendszeres munkatársa volt. 800 gyümölcsfajta pontos megállapítását és leírását végezte el.

Bereczki Máté így fordult esdő szavakkal az anyákhoz, hazai gyümölcsészetünk érdekében: „tanítsátok gyermekeiteket szeretetre, a természet szent szeretetére! Ha a természet szeretetére megtanítottátok kedveseiteket; szíveikben ojtottátok ugyanakkor a szabadság és a haza szeretét, az erénynek, a szépnek és a jónak szeretét is! Nemes czélotokhoz, - gyermekeitek szívében a természet szeretetét felébreszteni, - legbiztosabban elvezet benneteket a gyümölcsészet. A gyümölcsészet évenkint megújuló élvekkel, örömökkel és hosszú élettel szokta jutalmazni ápolóit. A gyümölcsész, midőn egy vad fát megnemesít, merész kézzel a teremtés művébe avatkozik; magát a szép természetet teszi áldottabbá, bájolóbbá maga körül. A gyümölcsészet egy áldással teljes tudomány; olyan mint a szeretet vallása, mely nem egyes népeket, hanem az egész világot törekszik boldogabbá tenni, keblére ölelni. A gyümölcsészet a vele foglalkozót megnemesíti, mint megnemesíti az átojtás a vad fát."

Szerényen élt, jövedelmének nagy részét szakirodalom vásárlására, szegény sorsú társainak megsegítésére fordította. Szervezési kérdésekkel is foglalkozott, indítványozta egy Országos Pomológiai Társaság létrehozását, az ország gyümölcstermesztési körzetekre való beosztását. Szükségesnek tartotta az árugyümölcsök termesztését, a kereskedelem, a piac, a szállítás megszervezését.
1895. december 9-én Kunágotán hunyt el. Végrendelete szerint kertjét, megtakarított pénzét a Természettudományi Társulatra hagyta. Halála után a társulat síremléket állíttatott neki Kunágotán.

Forrás: Wikipédia

Borítókép: A Bereczki bőtermő (Cydonia oblonga Miller ‘Bereczki Bőtermő’, Rosaceae) az egész világon elterjedt magyar fajta.

Forrás: https://kertlap.hu/