A lelkész, aki mindent feláldozott a lelkiismeretéért

Sopronban született a zsidó származású Remete László, akit 1944 karácsonyán az adventi istentiszteletről hurcolt el a Gestapo. Bűne az volt, hogy keresztény ember maradt a gyilkosok és megalkuvók között. A Holocaust emléknapján rá is emlékezünk.

Mindössze harmincöt éves volt Remete László, amikor 1945. január 9-én meggyilkolták. Négy apró gyermeke volt a soproni születésű lelkésznek, amikor a felvidéki  Jolsván az adventi istentisztelet után Luther-kabátjában elhurcolták a náci fogdmegek.  A rendőrségi fogdában kínozták, majd a  besztercebányai börtönbe került, ahonnan két hét múltán Nemeckába, Németlipcse község határába hajtották, majd sokadmagával őt is hátba lőtték és a mészégető kohójába taszították. A bűne származása volt, és az, hogy sosem mondott le lelkiismerete parancsáról.
- Túl keveset tudunk róla, pedig élete és mártíromsága példa a ma emberének is. Sopronban ugyan 1969 óta egy kis lővereki utca őrzi az emlékét, de a Remete utca névadóját kevesen ismerik - mondja Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi-gimnázium igazgatója, aki szeretné az elfeledett lelkész életútját másokkal is megismertetni. Január 27., a Holocaust Emléknapja alkalom erre, de   a Líceum ennél többet is tenne...
De ki is volt Remete László, az elfeledett lelkész? Sopronban született 1910-ben, édesapja, Einzig Miklós főgimnáziumi tanár volt, eredeti családnevüket akkor változtatták meg, amikor 1919-ben evangélikusokká váltak.  László már fiatalon, tudatosan készült a lelkészségre, a soproni teológián tanult, majd Győrött avatták, 1935-ben. Két év múlva megnősült, felesége Kusinszky Paula Klára követte férjét szolgálati helyeire. Falcsal, Debrecen, Sátoraljaújhely, Eger és Ózd után 1939-ben kapott Remete László hitoktatói állást a ma Szlovákiához tartozó Jolsván.  Akkor már megszületett Anna lányuk, Gabriella is úton volt, Mária Márta 1943-ban jött e világra, László Miklós pedig 1944-ben. Őt már nem láthatta édesapja...
A háború után túlélők beszélték el, hogy a zsidók elhurcolásának idején Remete igyekezett  megmenteni, akit csak tudott. Szökéseket szervezett, bányafolyosóban rejtegetett üldözötteket. A munkaszolgálatosoknak élelmet és meleg ruhát adott. Miközben tudta, hogy származása miatt őt is bármikor elvihetik családja és kis közössége mellől. De bármekkora volt a kockázat, nem nézte tétlenül a körülötte zajló őrületet. 1944  szeptemberében csatlakozott egy partizán-csapathoz és másokat is beszervezett az ellenállásba. Nem késett soká a megtorlás: 1944 karácsonya előtt, az adventi istentiszteletről vitték el, szerettei nem látták többé...

 


Forrás: wikipedia

Rédey Pál evangélikus lelkész, teológiai tanár, újságíró Egy elfelejtett ember címmel dolgozta fel Remete életét,  a szlovák Nandrásky Karol könyvet is írt a mártír lelkészről. Tanulmányok is születtek, de még mindig sok a feltárásra váró fehér folt Remete László hitvalló életében, főleg, ami a soproni, fiatal éveit érinti. 
- Szeretnénk feltárni, jobban megismerni és másoknak is megmutatni Remete László lelkész önfeláldozó életét - folytatja Tölli Balázs. -  Ezért arra kérünk mindenkit, akinek tudomása van bármilyen vele kapcsolatos és Sopronhoz kötődő dokumentumról, esetleg a birtokában van, őriz valamit családja emlékezete róla vagy hozzátartozóiról, az ossza meg velünk a   [email protected] emailcímen. Terveink szerint ezeket összegyűjtve és feldolgozva bemutatnánk Remete Lászlót az iskola honlapján, s ha erre engedélyt kapunk, ellátnánk a róla elnevezett utcatáblákat is egy olyan  QR-kóddal, ami az okos eszközökkel leolvasva erre a tárhelyre, egy Remete-emlékoldalra vezetne.  
Január 27. egy 2005-ös ENSZ-határozat alapján a holokauszt nemzetközi emléknapja. 1945-ben ezen a napon szabadították fel a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábort Auschwitzban. Milliók számára azonban elkésett már a segítség, és ezt soha nem szabad elfelejteni!

 

Legnépszerűbb cikkek