Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas soproni író, költő a Líceum ablakában látta meg a tárlatra invitáló plakátot, s nem is állt ellen a meghívásnak. 
- Gyerekkoromban, fiatalon én is szerettem rajzolni, a művészet, ezen belül a képzőművészet pedig mindig is közel állt hozzám. Ráadásul a fiam a Líceumban tanult, úgyhogy a plakátot látva megszólítva éreztem magam - mondta elöljáróban a Sopronban élő Rakovszky Zsuzsa. 
- Kíváncsi voltam - mivel a kiállító művészeket ismertem -, elsősorban a diákok munkáira. Sok jó rajzot láttam, le is vontam azt a következtetést, hogy magas színvonalú rajzoktatás lehet most a Líceumban. Üdvözlöm a szervezőket, amiért felvállalták és színvonalasan meg is szervezték a kiállítást, igazán jó ötlet volt - foglalta össze véleményét az író. 
- A Líceum a kiállítás megrendezésével kinyitott egy ablakot a soproni képzőművészet impozáns, ám sajnálatosan zárt épületén. A Festőterem az ablak, ahol bepillanthatunk a város egyik legpatinásabb középiskolájának lenyűgöző művészeti múltjába, ráadásképpen jelenére is rácsodálkozhatunk - osztotta meg kérésünkre a Líceumi Tárlatról gondolatait Szabó Attila, a soproni képzőművészet elkötelezett barátja, a Bánfalvi Fiókkönyvtár volt vezetője.
- Igazgató úr és lelkes, elhivatott kollégái történelmet írtak. Ahogy Sopron történetében az első képzőművészeti seregszemle az 1847-es évre datálódott, úgy a líceum történetében a 2022-es év lett az elmúlt idők és a jelen művésztanárainak, művésszé váló tanítványainak első, a szinte teljes alkotói gárdát felvonultató bemutatkozása. Itt és most nemcsak a múlt nagy nevei szerepeltek, hanem a jelen ígéretes tehetségei is bemutatkoztak. A művészi mellett a pedagógiai szempont még teljesebbé és értékesebbé tette a tárlatot. A megnyitón elhangzott, hogy ez a kiállítás nem egyszeri esemény lesz, folytatását is tervezik. Kívánjuk, hogy valósuljanak meg elképzeléseik, tegyék folyamatossá, élővé a képzőművészettel való léleknemesítő találkozást. A Líceum e tárlattal kinyilvánította - s mi köszönettel és elismeréssel fogadtuk -, hogy azonosult Egry József intelmével: „Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői” - mutatott rá Szabó Attila. 

 Ha van abban igazság, hogy az iskolában nem tantárgyakat, hanem gyerekeket, a gimnáziumban fiatal felnőtteket tanítunk, sőt, reméljük nevelünk, akkor az egyik legfontosabb feladat az ízlésük alakítása és a bátorításuk arra nézve, hogy ne csupán nézzék, lássák is, és értő szemmel válasszák ki a szépet, az értékest az őket körülvevő világból - mondta a tárlat zárása kapcsán Tölli Balázs, a Líceum igazgatója.

- Persze, ha tehetségük is van hozzá, akkor alkossák is meg ugyanezt: a szépet; ki a zenében, ki a nyelv alakításával az irodalomban, ki pedig a képzőművészetben. Mindez ugyanis - tehát a jó ízléssel alkotott és befogadott műalkotás - szabadságot teremt, menedéket ad: minden korszakban gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A generációk találkozása a mostani és a jövőbeli Líceumi Tárlaton reményt adhat arra, hogy kialakulhat vagy megerősödhet az a műértő közönség, amelyik képes szeretni, de akár el is tartani a helyben alakuló, helyben fontos művészetet - zárta gondolatait, s egyben az első Líceumi Tárlatot Tölli Balázs igazgató.

Értékteremtő ajándék Sopronnak

Huszonkilenc jelenlegi diák, valamint az iskolában egykor vagy most tanító művésztanárok, illetve képzőművészekké vált öregdiákok alkotásait láthatta a közönség két héten át a soproni Festőteremben. A Líceumi Tárlat Schmidel Bernadettnek, a gimnázium rajztanárának és Tölli Balázs igazgatónak az ötletéből született, s válik - reményeik szerint  - hagyományteremtő rendezvénnyé. Az első kiállítás sok látogatót a Festőterembe vonzott, számos iskolai csoport is megtekintette az alkotásokat.