Az ekhós szekér olyan szekér, amely fölött négy álló rúdon domború tetőszerkezet, rácsozat nyugodott, és arra terítették fel az ekhót vagy ernyőt, vagyis a gyékényből font vagy nemezből készült ponyvát, amely hátul leért a saroglyáig is, ha kellett, de rendszerint félig felcsavarták. Az eső és a nap heve ellen nyújtott védelmet. Később már stabil, házszerű felépítményt is raktak a szekéralvázra. Ismert volt magasított, kétszintes ekhós szekér is, főleg a kereskedők körében, akik hosszú utakat tettek meg áruikkal, ezért az egyik szint raktér, a másik szint pedig lakótér céljára szolgált. Egy jól megépített ekhós szekér akár 16–20 mázsa árut is képes volt szállítani.

A szkíták, hunok és magyarok 2 tengelyű, 4 kerekű, az első tengelynél kormányozható szekereket használtak.

A szekér alkotórészei, mint minden kocsinak, az elülső és hátsó alj és a szekérderék, vagy kocsiszekrény. Az elülső aljnak részei a tengelytőke a zsámollyal és az ezek fölött az alj vagy derékszög körül elforgathatóan megerősített pörgettyű, amelynek külső szélein a rakoncák vannak a szekéroldal támasztására.

 

A szekér keletkezésének valószínű helye és elterjedése Eurázsiában. A négykerekű szekér a szkíták találmánya volt úgy 4.000 évvel ezelőtt, és Közép-Ázsiából terjedt el a lovas népeknek köszönhetően Kína, India, a Közel-Kelet és Európa irányába.

Az ekhós szekér alkalmas volt egy kis átalakítással arra is, hogy számos kézműves mesterség mobil műhelyeként is szolgálhasson. Ilyen volt például a tárkányok műhelye. A vasművességnek a szkíta korig visszamenő hagyománya volt a magyarság körében. A lovas népek lovas hadseregeinek vasszükséglete nagy volt, a becslések szerint az évi 20 tonnát is meghaladhatta, amit a gyepvasérc összegyűjtésével fedeztek. A vaskohászat is a tárkányok dolga volt. Az ércből kiolvasztott vas kovácsolása azonban már nem volt annyira helyhez kötve, és a kovácsok már elkísérték ekhós szekérből kialakított műhelyeikkel a hadjáratra a lovasságot.

 

Ekhós szekér modell

Kr.e. 12. század körül Osheriyeh, Szíria másolat Ashmolean Museum of Art and Archaeology

A kocsi szintén magyar találmány, amely a szekér továbbfejlesztett változata, a 15. században Kocs községben kezdték el gyártani. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált. A kocsi magyar szó, ami átkerült más nyelvekbe is, természetesen a kocsival mint járművel együtt: angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche, olasz cocchio, flamand goetse, lengyel kocz, cseh kočár, szlovák koč, kočiar, ukrán коч, szerb кочије, szlovén kočíja, svéd kusk. A Kaukázus vidékén és Kisázsiában pedig a könnyű szekeret „madzsarnak” nevezik.

A kocsik mind a mai napig futkároznak az utcán, csak már motorizált változatban, mint személykocsi, teherkocsi vagy lakókocsi.

 

Forrás: Szekér – Wikipédia (wikipedia.org)

Ekhós szekér modell - Bibliamúzeum (bibliamuzeum.com)

ekhós szekér | Magyar néprajzi lexikon | Reference Library (arcanum.com)