Winkler eljárását napjainkban is világszerte használják, elsősorban felületi vizek és kazántápvizek oldott oxigéntartalmának meghatározására.

Winkler Lajos 1863. május 21-én született Aradon. Ott volt gyógyszerész gyakornok, majd gyógyszerészetet tanult a budapesti egyetemen. Than Károly mellett működött, mint tanársegéd, később, mint magántanár. Doktori disszertációja egy olyan analitikai módszer volt, amely rögtön híressé tette nevét. E módszer máig is ismeretes és használatos világszerte, mint a Winkler-féle vízben oldott oxigénmeghatározás (1888).

Winkler tudományos munkásságával a klasszikus analitikai kémia módszereinek fejlesztését és tökéletesítését szolgálta. Az analitikai kémia nemzetközileg elismert, kiváló tudósa volt, aki három évtizeden keresztül oktatta a kémiát a budapesti Tudományegyetemen. A tanításnál fontosabb azonban kutatótevékenysége. Munkásságával az analitikai kémia területén új utakat nyitott, sok új és eredeti elemzési módszert dolgozott ki, amelyek közül több a mai napig használatos.

Bámulatos pontossággal dolgozó analitikus volt. Publikációinak száma meghaladja a kétszázat. Könyvei külföldön jelentek meg. Ő dolgozta ki a magyar Gyógyszerkönyv III. és IV. kiadásának kémiai részét.

A vízben oldott oxigénnel kezdetben csak egészségügyi szempontból foglalkoztak, mert az oxigénemésztésből, a víz oxigéntartalmának csökkenéséből a víz baktériumtartalmára, illetve annak változására tudtak következtetni. A víz oxigéntartalmának meghatározása a gőzgépek elterjedésével a XIX. század közepétől kezdte fokozottan érdekelni a kémikusokat, mert rájöttek, hogy a víz kazánkárosító hatása összefügg a vízben oldott oxigén mennyiségével.

Új minőségi és mennyiségi módszert dolgozott ki a víz nitrit-, illetve salétromossav-tartalmának meghatározására.

A brómvegyületek kémiája, illetve a brómvegyületekkel való elemzési módszerek kidolgozása volt egyik specialitása. Ezen a területen az egyik legjelentősebb munka Winkler Lajos eljárása a zsírok jód-bróm-számának meghatározására, telítetlenségük jellemzésére.

A térfogatos analízis területéről említésre méltó ammónia-meghatározási módszere, amelynél a Kjeldal szerint felszabadított ammóniát nem ásványi savban, hanem bórsavban fogta fel, ezáltal a bórsavval megkötött ammónia, vizuális indikáció mellett, sav mérőoldattal közvetlenül titrálhatóvá vált. Említésre méltóak a szénsav és a szén-monoxid meghatározására kidolgozott módszerei is.

Winkler vizsgálta a gázok oldhatóságát, és meghatározta "abszorpciós koefficiensüket", valamint összefüggést állapított meg a gázok oldhatósága és belső súrlódása között. A gőzsűrűség meghatározásánál a Dumas-féle eljárást lényegesen egyszerűbbé tette.

Winkler Lajos tekinthető a magyar gyógyszerészeti kémia megalapítójának is. Rendkívül szellemes és pontos gyógyszeranalitikai módszereivel világszerte elismerést szerzett. Jelentős szerepe volt a gyógyszerkönyvek kémiai részeinek kidolgozásában. A Magyar Gyógyszerkönyv 3. és 4. kiadásának (1909, 1933) kémiai részét ő dolgozta ki.

Különböző készülékeket is feltalált, illetve fejlesztett, ilyen pl. a Winkler-féle "káliapparátus"-készülék. Ezt a készüléket karbonátok szén-dioxid-tartalmának közvetlen súly szerinti mérésére tervezte. Továbbá a Winkler-féle kénhidrogén-meghatározó készülék.

1934-ben nyugalomba vonult, 1939. április 14-én halt meg.

Forrás: https://www.kfki.hu/

https://www.sztnh.gov.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép:  Winkler Lajos (Forrás: Tolnai Világlapja, 1928/11.)