Asbóth Oszkár, mérnök, Pankotán született és Budapesten halt meg. Tanulmányait Aradon végezte. Asbóth Lajos honvédtábornok családjából származik. 
Az első világháború alatt a Császári és Királyi Légierő fischamendi kísérleti telepére került, ahol 1916. elejéig gépészként dolgozott, utána pedig a Légcsavar Kísérleti Intézetet vezette Budapesten. Néhány év alatt több mint 1000 légcsavart tervezett, készített és szabadalmaztatott.

Petróczy István ezredes javaslatára 1916-tól tervbe vették, hogy az ellenség megfigyelésére használatos léggömböket függőleges tengely körül forgó emelőlégcsavarokkal ellátott repülő alkalmatosságokkal váltsák fel. A fischamendi kísérleti intézetében kezdték meg az ehhez szükséges légcsavarok gyártását és a majdani repülő eszköz kifejlesztését. Kármán professzor vezette a tervezést, Zsurovecz mérnök a kivitelezést. Az első magyar katonai pilóta Petróczy ezredessel kiegészült trió nevének kezdőbetűiből kapta a tervezett típus a PKZ jelölést. A szerkezet működéséhez nélkülözhetetlen rotor, emelőlégcsavar megtervezése és elkészítése Asbóth feladata volt.

A háború után Asbóth, több évi kísérletezés után, megépítette az Asbóth-féle helikoptert, mely számos külföldi szakértő jelenlétében 1928. szeptember 9-én szállt fel egy helyből, függőleges irányban és nagy magasságba, elsőként a világon. Gépe vízszintes irányban is kormányozható volt. A repülés történetében ez volt az első eset, hogy emelőcsavaros, rotoros repülőszerkezet tartósan, jól kormányozhatóan és szabadon repült. Ez a sikeres felszállás Európa-szerte új lendületet adott a helikopter-kutatásnak.

Asbóth gépei csak arra lehettek alkalmasak, hogy fel- és leszálljanak, illetve szélcsendes időben lebegjenek, mivel – ahogy ezt Kármán Tódor már az első világháború alatt kiszámította – a merev légcsavarral repülő forgószárnyas gép instabil.

Az 1930-as években megszülető működőképes konstrukciók ezzel szemben csuklós illeszkedésű, egymástól függetlenül billenthető és emelhető forgószárnyakat (lapátokat) alkalmaztak. Ilyen megoldásra az első szabadalmat a magyar Madzsar József és Barta Miksa adta be Németországban, 1909-ben. A két magyar a találmány ötletgazdája, menedzsere és a kutatás, kísérletezés finanszírozója volt, míg a szakmai, mérnöki munkát valójában Lorenz Viktor végezte. Vagyis az első helikopter szabadalmat, amely a ma alkalmazott megoldások nagy részét tartalmazza, Bartha Miksa és Madzsar József adta be.
A szabadalmi bejegyzésre egy Németországban dolgozó magyar mérnök, Márkus Imre bukkant rá, és mint a Műszaki Élet című lap 1962. március 15-ei számában megjegyezte: a „csodálatra méltó éleslátással leírt megoldás elve lényegében ma is felismerhető az üzemben lévő forgószárnyas repülőgépek szerkezetében”. Az első, igazán sikeres helikopterkonstruktőrök ugyanis valamennyien ilyet alkalmaztak, így a két legnevesebb, a német Heinrich Focke 1937-es és a lengyel-orosz-amerikai Igor Sikorsky 1939-es szerkezetükön.

Forrás: http://magyarelme.blogspot.com/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: Asbóth egyik helikoptere tesztrepülésre készen, a légcsavarokon védőhuzat, a gépre könyöklő bajszos férfi a berepülőpilóta.(Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / FORTEPAN)