Kinizsi Pál (Temeskenéz, 1431? – Szent Kelemen, 1494. november 24.), a Magyar Királyság országbírója, Zala vármegye ispánja; a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére.
Születésének idejére és helyére több elmélet is született, például Bihar megyei Kinis, Hernád völgyében fekvő Kiskinizs stb. "Vitézlő iskoláit” Magyar Balázs, a kor kiemelkedő hadvezérének keze alatt végzi.

Először az 1468. évi cseh hadjáratban találkozunk a nevével mint Mátyás király alvezéreinek egyike. 1467 és 1472 között Máramaros vármegye ispánja volt. Katonai pályája töretlenül ível felfelé, részt vesz Mátyás király szinte valamennyi hadjáratában (1474. lengyel–sziléziai, 1475-76. szabácsi, boszniai, szerbiai, 1477. ausztriai hadjáratok). 1479-ben Temes vármegye főispánja és az Alsó Részek főkapitánya. E tisztében hajtja végre a magyar hadtörténelem egyik legragyogóbb fegyvertényét, a kenyérmezei diadalt, mely évtizedekre meghatározza a magyar–török háború sorsát. Haláláig a Délvidéken akadályozza meg, hogy a törökök nagyobb hadműveleteket indítsanak magyar területek ellen.

1472-ben hűségéért megkapta Mátyás királytól a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának tekintett. Jelentős építkezésbe kezdett: bővítette a várat, felépíttette a pálosok kolostorát és templomát, valamint átépíttette a falu plébániatemplomát is. 1494. november 29-én Szendrő ostroma közben, a Szentkelemen nevű településen érte a halál. Holttestét, testamentumának megfelelően az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték végső nyugalomra.

Forrás: http://kinizsivar.hu/

Wikipédia

Borítókép: Ion Osolsobie festményének egyik litográfiája a kenyérmezei csatáról. A képen az látható, amikor Kinizsi kimenti Báthori István erdélyi vajdát.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/