A meditáció az összpontosítás művészete

  2022. január 9. - www.sopronmedia.hu

Ma már több millió ember végez naponta vagy naponta többször meditációs gyakorlatokat. A meditáció számos formája között mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt, melynek gyakorlásával hozzájárulhat testi és lelki egészségének megőrzéséhez.

A meditáció elnevezés a latin „meditari” igéből ered, melynek jelentése: elmélkedik, szemlélődik, gondolkodik; készül valamire, tenni szándékozik valamit; gyakorolja magát valamiben. Az indoeurópai „med” gyökből származik, jelentése: gondolkodni, elmélkedni. Ugyanezt a gyököt találjuk a „medicare” szóban is, mely „orvosolni, gyógyítani” jelentésű.

Az Egyesült Államokban a Nemzeti Egészségügyi Intézet keretein belül működő Komplementáris és Alternatív Gyógyászat Nemzeti Központja így fogalmazza meg a meditációt: „A meditáció testtudat-gyakorlat a komplementáris és alternatív gyógyászatban. A meditációnak sok fajtája létezik, melyek legtöbbje az ősi vallásokból és spirituális hagyományokból származik. A meditációban a személy megtanulja összpontosítani a figyelmét. A meditációnak néhány formája azt tanítja a gyakorlónak, hogy tudatosítsa a gondolatait, érzelmeit és érzeteit, továbbá figyelje meg azokat nem ítélkező módon. Úgy tartják, hogy ez a gyakorlat nagyobb nyugalmi állapotot, fizikai ellazulást és lelki egyensúlyt eredményez. A meditáció gyakorlása képes megváltoztatni a módot, ahogy a személy az érzelmei és gondolatai áramlásához viszonyul.” A honlapjukon tudományos kísérletek eredményeit is közlik a meditáció alkalmazásáról konkrét betegségek esetében. Ezek között szerepel, hogy a rendszeres „mindfulness” meditációt végzők ellenállóbbak a heveny légúti gyulladásokkal szemben.

A meditáció egyre jobban elterjedt gyakorlási forma: körölbelül 16 millió személy végzi rendszeresen, hogy ezzel javítsa az egészségi állapotát. A teljes tudatosság meditáció többek között hasznosnak bizonyult a depresszió, a neurózisok és a fájdalmak terápiájában. A tudatos figyelmen keresztül mindenki tanul magáról valamit: az érzelmek, a test és a fájdalom megfigyelését, az összpontosítás, a nyitottság, a felfedezés és átalakítás csodájának az erejét.

A meditációs technikák elvonják a figyelmünket a szokásos stresszforrásoktól és az érzelmi szenvedéstől. Egyszerűen csak önmagunkra összpontosítva – egy más nézőpontból – lehetővé válik megfigyelni a rosszul működő gondolatainkat, a monoton viselkedési mintáinkat, melyeket nehezen kezelhető helyzetekben alkalmazunk. A teljes tudatosság technikájának művelésével a gyakorló figyel saját testére, annak jelzéseire; műveli, fejleszti belső erőforrásait, hogy növelje az elfogadását és türelmét saját fizikai és szellemi gyengeségei iránt. Amikor képesek vagyunk elszakadni azoktól figyelmünkkel, akkor erejük csökken, és megnyílik az út a negatív energiák átalakításához, megszüntetéséhez. Az elmét arra neveli, hogy kicserélje az ártalmas, romboló gondolatokat és érzelmeket az építő módozatokra, melyek előmozdítják az egységet, a szeretetet és a bölcsességet.

Az elme lecsillapításának és az érzékek visszavonásának egyik legjobb eszköze a légzésre való figyelés, ami elősegíti, hogy eltávolodjunk azoktól a gondolatoktól és érzelmektől, melyek eláraszthatják az elmét a gyakorlás során. A modern meditációs technikáknak különböző típusai vannak. Ilyen az ülő meditáció, a sétáló meditáció, valamint a test és működéseinek a megfigyelése tudatos gondolati pásztázással.

Az ülő meditáció esetében a hagyományos keleti iskolák külön tanítják a megfelelő testtartást, ugyanis ez elősegíti az energiák áramlását, míg a helytelen ülés akadályozza azt, és nehezíti a tudati technikák fizikai síkú hatásának érvényesülését. A teljes lótuszülés azoknak a gyakorlóknak ajánlott, akik a meditáció teljes ideje alatt kényelmesen képesek ilyen formában ülni. A laza törökülés is megfelel kezdő szinten, akár ülőpárnával is. A lényeg a feszültségmentes tartás elérése. Ha valakinek ez is nehézséget okoz, akkor üljön valamilyen számára kényelmes, egyenes tartásban, akár széken is.

A sétáló meditáció a taoizmusban és a buddhizmusban alakult ki. A járás tapasztalatára összpontosít. Nem vonja el a figyelmet a környező világtól olyan mértékben, mint az ülő meditáció, miután szükségszerűen nyitott a gyakorlatot végző szeme, és a környezetet is tudatosítja. Az ülő meditációban az érzékek visszavonása miatt szellemibb tapasztalatai vannak, míg járás közben arra figyel, hogy milyen testélménye van mozgás közben. Segít megtapasztalni a jelent is azáltal, hogy tudatosan a járásra figyel.

A testpásztázás meditáció azt igényli, hogy figyelmünket egy pontban tartsuk, ez lenyugtatja az elmét annak érdekében, hogy az érzékelni tudja a belső csendet és az ént, vagyis az igazi tudatosságot. Visszaállítja az energiaáramlást a testben, anélkül, hogy olyan energiagyakorlatokat végeznénk, mint a taj-csi vagy a jóga.

A keleti előírások nagyon gyakran olyan szigorú szabályrendszer elé állítják a gyakorlókat, amelyet csupán nagyon kevés nyugati ember képes vagy hajlandó a mindennapi életvitelébe átültetni. A nyugati ember számára a könnyebben értelmezhető, átdolgozott keleti meditációs technikák önmagukban is azonnali eredményt hoznak a stressz kezelésében, a lelki egyensúly folyamatos megőrzésében, továbbá megnyithatják a tudatát arra is, hogy az eredeti módszert is mélyebben megismerje. A meditációs technikák ilyen jellegű átdolgozásai átviszik a módszer lényegét a gyakorlatba; tréningeken, tanfolyamokon vagy önfejlesztés keretében is elsajátíthatók, míg a keleti, eredeti technikák gyakorlását a guruk, lámák beavatásaihoz kötik. 

Az eredeti keleti módszernek gyakran a terminológiája is olyannyira bonyolult, idegen a nyugati gondolkodás számára, hogy az emberek odáig sem jutnak el, hogy időt szánjanak rá. A mai modern lényegi megfogalmazások és alkalmazások aztán segítenek az eredeti módszer szóhasználatát is könnyebben megérteni. Azonban aki a testi jólétnél és a viszonylagosan stresszmentes állapotánál többet szeretne elérni, annak bizony továbbra is az eredeti keleti eljárásokhoz kell fordulnia.

Forrás: Természetgyógyász Magazin, XVIII. évfolyam 10. szám

Képek forrása: pixabay

Kérem, várjon... Kérem, várjon...