Apja, zadjeli Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója, anyja, sárosi Saárossy Borbála. Miután a felső leányiskolát szülővárosában, a tanítóképzőt Kalocsán elvégezte, a győri polgári leányiskolában tanított 1906–1907-ben, majd Budapesten, a II. kerületi tanítóképzőben.

1908-ban az elsők között lépett be a Farkas Edith (1877–1942) által alapított Szociális Missziótársulatba. 1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette.

A Keresztényszocialista Párt tagja volt, amikor az a Katolikus Néppárttal egyesülve 1918 februárjában létrehozta a Keresztényszociális Néppártot; az új pártnak szintén tagja lett, de október 28-tól már az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt.

1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének. 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották, és így ő lett az első női képviselő. Összehasonlításképpen Margaret Thatcher először 1950-ben indulhatott nőként a választásokon konzervatív jelöltként Dartfordban, amivel felkeltette a média figyelmét, mint az egyetlen női jelölt.

Itt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon, az elsők között a világon, az 1919. november 17-én kelt 5985. számú kormányrendelet szerint nemzetgyűlési választójoga van minden olyan férfinak és nőnek, aki a 21. életévét betöltötte, aki 6 éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van. Összehasonlításképpen Nagy-Britanniában és Németországban a férfiak is csak 1918-ban szereztek általános és egyenlő választójogot, és Angliában ezt követően 1928. július 2-án terjesztették ki a nőkre is az általános választójogot.

1923-ban néhány társával együtt megalapították a Szociális Testvérek Társaságát. 1932-ben lapot indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális Képző nevű szociális munkás-oktató intézetet.

1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1942-től az egész országban ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. A testvérek Thököly úti rendházában bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Gyarmati Fannit, valamint Rusznyák Istvánt is. A mentésben való részvétel miatt halt vértanúhalált a társaság egyik tagja, a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sára.

A Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton (DNP) belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal (PDP) kötött hármas választási szövetség révén pártonkívüli jelöltként 1945-ben ismét nemzetgyűlési képviselő lett.

Nőmozgalmát az 1947-es választásokra azonos néven önálló politikai párttá szervezte, amelynek elnöke lett. A kommunisták csalásai ellenére is a Keresztény Női Tábor négy mandátumot nyert. 1947. október 28-án elhangzott parlamenti felszólalását kommunista nyomásra külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették, és ezért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből.

Indulni akart az 1949-es választásokon is, de a letartóztatástól való félelmében végül csak a május 15-i szavazáson vett részt. Június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött, majd szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Onnan Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt.

Húsz évig az egyesült államokbeli Buffaloban az agyérelmeszesedettek életét éli. Szegényen és kifosztottan hal meg, mint Krisztus a kereszten. Élete a nagy ellentétek, a sikerek és sikertelenségek sorozata. A siker nem kábította el, a sikertelenség nem verte le. Mi tartotta meg? Az alapeszmény, amit mindig, minden körülmények között hirdetett, mondott, cselekedett, alkalmazott: a természetessé vált természetfölöttiség.

Az első női képviselőnek az életműve nem volt hiábavaló, hiszen a szociális érzékenység, a keresztény moralitás és a politikai erkölcs magvát ő vetette el nemcsak a hazai, de a nemzetközi politikai életben is.
Fontosnak tartotta, hogy az emberi bajokat ne csak vigasztaló szavakkal és segítő jótékonykodással orvosolják. A megelőzésre és a bajok forrásának kutatására helyezte a hangsúlyt. A megelőzés legfontosabb eszközének a politikai és gazdasági struktúrák átalakítását tartotta.

„Politikai” programja az egyén és a sok ezer család boldogabb életének segítése, „a boldogságnak a képviselete” a parlamentben.

Képviselőjelöltként a szegények megsegítése, a szociális adórendszer és szociális költségvetés, a kislakásépítés, a fizetett szabadság, a középosztály védelme és a női egyenjogúsítás programjával lépett a politika színterére. Keresztény feministaként a nő és férfi egyformasága helyett egyenjogúságuk megvalósításáért dolgozott, figyelve a nő családban betöltött sajátos hivatására is. Figyelmének középpontjában a gyermek-, nő- és családvédelem állt.

Meggyőződése volt, hogy a társadalom keresztény berendezkedése nélkül minden szociális és karitatív munka elégtelen. A keresztény alapok elvesztése jogbizonytalanságot eredményez, mert enélkül az ember nem képes más emberek számára az emberi méltóságot és jogot biztosítani.

A krisztusi törvények és az emberi méltóság alapján szállt szembe kora pusztító ideológiáival, a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/

https://www.szocialistestverek.hu/

https://www.magyarkurir.hu/

Borítókép: https://mult-kor.hu/