Tari Lőrinc (1370 körül – 1426 után) magyar nemes a Rátót nemzetség Nógrád megyei ágából, Luxemburgi Zsigmond király kalandos életű lovagja, akit a király hűségéért különösképp kedvelt. Életútja bepillantást enged nemcsak a korabeli Magyarország társadalmi viszonyaiba és politikai küzdelmeibe, hanem a korabeli Európa nagyhatalmi politikájába, valamint vallási életébe is. Elzarándokolt Santiago de Compostelába, valamint Szent Patrik purgatóriumához. Ez utóbbi útjáról és az ott átélt látomásairól készült beszámolója a középkori latin nyelvű magyar irodalom becses emléke.

1401. április 28-án a Zsigmonddal elégedetlen főurak Budán, a királyi tanács ülésén fegyveresen próbálták rávenni a királyt idegen – főként cseh, német és lengyel – tisztségviselőinek és tanácsadóinak eltávolítására. Zsigmond azonban nem engedett a fegyveres nyomásgyakorlásnak, ezért a lázadók Visegrád várába börtönözték be. A királyi tanács ülésén Zsigmond letartóztatásakor egyedül csak Tari Lőrinc rántott kardot az uralkodó védelmére és szállt szembe az összeesküvőkkel. A harcban több helyen is megsérült, de életben maradt, és később fontos szolgálatot tett a királynak, aki Garai Miklós jóvoltából előbb Siklósra került, majd megszabadult a fogságból. 
„Midőn országunk némely főpapjai és mágnásai szembefordultak velünk, és személyünkre kezet emeltek, egyedül Lőrinc, az igazság bajnoka, a kiválasztott vitéz forgolódott irigyeink csapatának közepette, karjának erejével küzdve sokak ellen, s a szemünk láttára öt súlyos sebet kapott.” (Fejér György, Codex Diplomaticus. X/IV. 330)

A király iránti hűsége –, valamint a Zsigmond elleni 1403-ban kitört lázadás elfojtásában játszott szerepe – jutalmául Tari Lőrinc 1404-ben megkapta a királytól a pohárnokmesterséget, így az ország zászlósurai közé emelkedett, ezzel egy időben Hont és Nógrád vármegyék főispánja lett.
A sokat utazó Zsigmond királyt Tari Lőrinc több külföldi útjára elkísérte, az egyre magasabbra törő uralkodó parancsára fontos diplomáciai megbízásokat teljesített.

1408. január 10-én menlevelet kért Zsigmondtól, hogy felkereshesse Európa főbb zarándokhelyeit. Utazása során megfordult Bariban, Krétán, az Ibériai-félszigeten található Santiago de Compostellában Szent Jakab sírjához látogatott el, majd Írországba is eljutott, a pokol szigetére. A zarándoklat mellett titkos követségben is járt készítve elő Zsigmond német-római császárrá választását. Angliában például a Zsigmond riválisának számító bajor Wittelsbach család gyengítését igyekezett elérni. Tari Lőrinc 1411-ben érkezett meg Írországba, ahol felkereste Szent Patrik barlangját – egy kénes gázokkal telített barlangot, melyet a középkori zarándokok a pokol bejáratának tekintettek –, majd az ott tapasztalt látomásairól egy dublini közjegyzőnek számolt be. A beszámoló legrégebbi középkori másolatát tartalmazó kódexet a British Library őrzi.

1413-ban Zsigmond király mint kipróbált diplomatát, Tari Lőrincet küldte a Velencével történő titkos tárgyalások lefolytatására, 1414-ben jelen volt Aachenban Zsigmond német királlyá történő koronázásán, majd elkísérte az uralkodót a konstanzi zsinatra is. Valószínűleg 1426 második felében vagy 1427 évének elején halhatott meg.

A keresztény vallás híveit mindig is foglalkoztatták az eredendő bűn, az ebből fakadó erkölcsi tökéletlenség és az emiatt bekövetkező isteni büntetés problémái. A 13-14. században a keresztény tanításban ezekkel kapcsolatban új elem jelent meg: a Purgatórium vagy Tisztítótűz. Legismertebb szépirodalmi emléke Dante Isteni színjátéka.

A purgatórium (lat. purificatio = megtisztulás) a katolikus egyház tanításában azok ideiglenes helye vagy állapota, akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, de még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba, biztosítja a tökéletesedés lehetőségét a lélek spirituális állapotában a halál után.
A „Följegyzés arról a látogatásról, amelyet Rátóti Lőrinc úr, Magyarország vitéze és bárója tett Szent Patrik Purgatóriumában Írország szigetén” címet viseli az a munka, amelyik beszámol Tari Lőrinc pokoljárásáról.

Lőrinc felkeresi Dublinban, Írország fővárosában Miklóst, Írország prímását és arra kéri, hogy segítsen eljutni neki Szent Patrik barlangjához. A perjel figyelmezteti Lőrincet, hogy sokan meghibbantak, illetve meghaltak a barlangban, ahova alászállni készül. A vitéz 5 napot böjtöl, és késznek mondja magát a barlangba alászállani.

Az első látomás két gonosz lélek, akik összeszaggatják Lőrinc három ingét, miközben lábánál fogva vissza akarják rángatni a barlang ajtajához.

A második látomás egy öreg zarándok, aki azt állítja, hogy Jézus közönséges népámító volt és ezért a poklok legmélyére került. Azt ajánlja, hogy Jézust megtagadva kövesse őt, a zarándokot.

A harmadik látomás egy gyönyörű asszony, aki az otthon hagyott kedvesére hasonlít, és vágyai kielégítésére hívja Lőrincet.

A vitéz mindhárom esetben segítségül hívja Krisztus nevét, és visszaemlékezik annak szenvedéseire, így áll ellent a kísértőnek.

A negyedik látomás Szent Mihály arkangyal. Lőrinc először őt is egy kísértőnek gondolja. Azonban Mihály emlékezteti, hogy az ő tiszteletére emeltette a Szent Mihály-templomot Taron. Erre Lőrinc elhiszi, hogy tényleg az arkangyal áll mellette. Szent Mihály elvezeti egy mély völgyhöz, melyben lángban égő lelkek szenvednek. Ez a Purgatórium.
Az itteni lelkeket csak a jó cselekedet szabadíthatja meg. Lőrinc sem a Poklot, sem a Mennyországot nem méltó látni, mert még nem halt meg. Ezután Szent Mihály visszavezeti Lőrincet a bejárathoz, ahol aztán a perjel rátalál.

Vitéz Tari Lőrinc lovag kiállta a kísértés 3 próbáját és választ kapott arra, hogy miként kerülheti el a lélek nemcsak a poklot, de a purgatóriumot is. Jó cselekedetek által. A lélek csak földi testében tud tanulni, megtapasztalni és változtatni. A rendszeres imádkozás és a szép szavak mit sem érnek a léleknek a testben alkotó, teremtő munkálkodása nélkül. Hisz ki szépen beszél, de rondán cselekszik, nem él Istennek tetsző életet.

Forrás: https://www.bnpi.hu/

https://www.irodalmijelen.hu/

https://hu.wikipedia.org/

https://studhist.blog.hu/

Borítókép: A purgatórium bejárata egy 18. századi rézkarcon (FOTÓ: BRITISH MUSEUM)