A fürdő helyén történt ásatások bebizonyították, hogy már i.sz. 180 körül élénk fürdőélet folyt Balfon. A középkorban elhanyagolt forrásokat a XVI. században kezdték ismét használatba venni. 1567-ben, amikor a település Sopron város tulajdonába került, fürdőházat is emeltek a területen.

Rosner Mátyás ágfalvi születésű prédikátor doktori értekezésében 1660-ban Balfot is megemlítette: „a Sopronhoz tartozó falvak közül Wolffs (Balf) gyógyhatású, nagyon hasznos kénes fürdője van. Ide még a körülfekvő vidékekről is nagy számban jönnek, s itt nem egyszer gyógyíthatatlan és súlyos betegségtől szabadulnak meg."

A balfi fürdőről 1700-ban írt tudományos értekezést Loew András soproni orvosdoktor. Az ebben foglaltak szerint a forrásból feltörő víz égszínkék színű, a kénes szagú és vizelethajtó hatású, sebes testrészek, régóta tartó fekélyek kezelésére ajánlott, segít a lábdagadás gyógyításában és a vízkórságban szenvedőkön. Loew leírása szerint a gyógyvíz a gyomor- és bélrendszeri bajok orvoslására is felhasználható.

1740 körül, a fürdőház rendkívül rossz állapota miatt Mária Terézia elrendelte a felújítási munkálatokat. Az 1800-as években a fürdő forrását hosszúkás, téglalap alakú „kőmederbe” foglalták, s ebből a felszín alatt csatornán vezették a vizet a fürdőházba.

A balfi fürdőt 1898-ban vásárolta meg Dr. Wosinski István ezredorvos. Jelentős anyagi ráfordítással korszerűsítette a monarchia egyik legismertebb fürdőjévé, szanatóriumában nemcsak a gyógyvizeket használta, hanem a Fertő-tó gyógyhatású iszapját is. Wosinski érdeme a korszerűen berendezett hidegvíz gyógyintézet létesítése, ahol villamos fürdőkkel, villamos fényfürdőkkel és a Reitler-féle szárazlevegő-fürdővel kezelték a betegeket.

A második világháborúban a fürdőt bombatámadás érte, az épületek jó része használhatatlanná vált, 1958-ban bányászüdülőként nyitották meg. 1971-ben Kun Attila Ybl-díjas építész tervei alapján kezdődött el a gyógyfürdő rekonstrukciója, amelynek során renoválták a régi fürdőépületet. 1973-ban az addig használt kutakat eltömték és három új kutat fúrtak (Fekete – forrás, Silvanus-forrás, Farkasd-forrás), ezekből tört fel a szükséges vízmennyiség.

A jelenleg is működő kórházépület 1975 szeptemberében nyílt meg, ahol a legkorszerűbb gyógyító eszközökkel indult meg a gyógyítás. Több évszázados tapasztalat és tudományos vizsgálatok alapján bebizonyították, hogy a gyógyvízből elsősorban a szulfidkén fejti ki hatását a bőrön, a légutakon és a bél nyálkahártyáján keresztül. A kén a szervezetben a kötőszövet, a porc és a csont felépítésében játszik szerepet. A reumás szervezet kéntartalmát fokozza, az oxidációs folyamatokat elősegíti és a szervezetre élénkítően hat. A Balfon található kénes forrásokat 1975-ben gyógyvízzé nyilvánították.

Borítókép; www.gyogyfurdobalf.hu