A Russ-villa: Sopron első nagypolgári villaépítése

A 19. század végén a leggazdagabb, borkereskedelemmel foglalkozó soproni kereskedőcsaládok fényűző városi villák építésébe fogtak. A nagypolgári villák közül az elsőt Russ János bornagykereskedő építtette. A nagyszabású épületegyüttes három szakaszban készült el és tervezésében, kivitelezésében a kor legelismertebb építészei vettek részt. Kialakításában fontos szervező elv volt a család zeneszeretete, így nem véletlen, hogy a 20. század második felében éppen a zeneiskola költözött falai közé. Körülötte pompás parkban élvezhették egykori lakói a természet nyugalmát és szépségeit.

A hosszú telek, amelyre a villa épült, a külső, Lackner Kristóf által emelt várfalon keresztül egészen a Rák-patakig terjedt. Napjainkban ez a Rákóczi Ferenc utca – Erzsébet utca – Deák tér – Pázmány Péter utca által határolt terület. Először a telek Rákóczi utcai szakasza épült be Handler József tervei alapján 1855-ben. A kétemeletes utcai szárnyhoz hosszú, egyemeletes udvari szárnyak csatlakoztak, ahol a borkereskedelemmel kapcsolatos gazdasági helyiségek helyezkedtek el. Később az udvart déli irányban zárta le a Handler Nándor által tervezett palotaszárny 1879-ben elkészült homlokzata. 1893-ban új traktust toldottak a lakóház nyugati oldalához, a terveket ezúttal Ludwig Schöne készítette.

Fotó: Máthé Alexandra

A Handler család működésének évtizedei alatt Sopron az építészet szempontjából is jelentős fejlődésen ment át. Az apa, József klasszicizáló és romantikus stílust alkalmazott építményeinél. A fiú, Nándor a magyarországi historizáló építészet egyik legjelentősebb egyénisége volt. Építészeti stílusának alakulását a hazai és osztrák hagyományok mellett a német építészet erős hatása határozta meg. Alkotásainak színvonalát nyitottsága, bátor, kísérletező kedve és nem utolsó sorban kiváló tehetsége fémjelezte. Sopronban ő elevenítette fel először a barokk formáit, így kívánt alkalmazkodni a belváros jellegzetes építészeti környezetéhez Tehetségét az is mutatja, hogy közreműködőként ajánlották a bécsi parlament tervezéséhez.

Ludwig Schöne a bécsi későhistorizmus jelentős képviselője volt. A lipcsei születésű építész 1871-től működött Ausztriában, de munkássága az egész monarchia területére kiterjedt. Sopronban öt jelentős alkotását tartjuk számon, köztük például a Színház utcai evangélikus iskola épületét.

Fotó: Máthé Alexandra

Az építészek munkáját az építtető Russ család biztos kézzel irányította. Russ János és családjának tagjai Sopron 19. századi gazdasági, társadalmi és művészeti életének fontos szereplői voltak. A villa-együttes magas építészeti színvonala hozzáértésüknek és nagyvonalú költekezésüknek is köszönhető. A család minden tagja tehetséges muzsikus volt. Az előkelő szalonban három zongora állt és a zeneterembe orgonát is beépítettek. Gazdag zenei könyvtáruk volt, benne 6000 kézirattal és első kiadású kottával. Russ János rendszeresen vendégül látta Goldmark Károly zeneszerzőt, aki hétvégeken gyakran átruccant Bécsből Sopronba. A történet érdekessége még, hogy az építész Handler Nándor is nagy zenebarát volt, akit Goldmark Károlyhoz őszinte barátság fűzött. A zenélés igényei erősen befolyásolták az épület szellemiségét és ezen keresztül építészeti-művészeti megformálását is. Az sem véletlen, hogy 1945 után az államosított Russ-villába a zeneiskola költözött. 2000 óta, mióta az új városi zeneiskola felépült, üresen áll az épület. Helyreállítására és új rendeltetéssel történő felhasználására készültek már tervek, ezek egyelőre még nem kerültek kivitelezésre.

A Russ-villa formálása tehát több ütemben valósult meg. Mindez az alaprajz elrendezését is erősen befolyásolta. A három szárnyból álló épület középső szakaszában alakították ki a főlépcsőházat, ettől keletre az irodát. A földszinten többnyire raktárak voltak, az emeleten lakószobák, a reprezentatív helyiségeket pedig az újonnan nyitott, szépséges kertre néző nyugati szárnyban helyezték el.

Fotó: Máthé Alexandra

A villaépítés a korra jellemző és gondosan írásba foglalt szabályait igyekeztek a tervezők alkalmazni. A főhelyiségek pompás magas ablakai földig értek. A négyzetes ablak arányait nem tartották méltónak az épület tekintélyes megjelenéséhez. A nagyszámú nyílás helyett nagyobb üvegfal alkalmazását javasolták. Óvtak ugyanakkor a belső terek „túlvilágításától”: visszafogott fény mellett az arcok lágyabbak és a tárgyak szebbek voltak. A lépcsőház gondos kialakításának köszönhetően az épület hasznos terévé, szervező motívumává válhatott. Az ívesen forduló lépcsőt három oldalról keskeny folyosóval vették körbe. A szokatlanul magas lépcsőház bensőséges hangulatát festett mennyezetének meleg színei és az északi ablakok színes üvegezése tovább növelte. A színes üveg tovább lágyította a belsők fényeit és még otthonosabbá tette azokat. A fényes ablak és a sötét belső felületek közötti átmenetet a színes ablak alkalmazásával tették harmonikussá. Hasonló gondossággal tervezték meg a közlekedőket, előtereket, folyosókat, melyekre puttókkal és női aktokkal ékített ajtók nyíltak.

Az enteriőrök kialakítása, a szobák berendezése fontos feladatnak számított, ezért megtervezésüket legtöbbször maga az építész vállalta magára, aki nemegyszer a bútorok beszerzésében is részt vállalt. Az építtetővel egyeztetve ő adott programot a festőművészeknek és szobrászoknak a képzőművészeti alkotások elkészítéséhez. Kész műtárgyak vásárlását a korabeli szakírók nem ajánlották: elterjedt nézet volt, hogy a festményeket, szobrokat, iparművészeti alkotásokat méret után, a helyszíni adottságoknak megfelelően illett megalkotni. A villa belső kialakítása így igazi összművészeti alkotássá válhatott.

A reprezentatív terekben: szalonokban, könyvtárakban, zenetermekben sötétebb színvilág uralkodott. Az intarziás padló világosabb fából készült. A falak tapétabevonata, a függönyök, drapériák mélyebb tónust kaptak, az ajtókat sötétbarna színre flóderezték (a fa erezetét mutató olajmásolás). A kazettás famennyezetet sötét színű fából állították össze. Az igényesen megfaragott fa gerendarács kazettáiban élénk színű festményeket helyeztek el. A sötét színekkel, úgy vélték, elegáns miliőt lehet teremteni; a mélyebb tónusok szebbé, puhábbá tették a teremben tartózkodók arcvonásait és a ruhák színe is ragyogóbban érvényesült. A falak elé bútorok, a bútorokra műtárgyak: vázák, porcelán és fém dísztárgyak kerültek. A helyiségeket körbe bútorozták és a szoba közepére is jutott berendezési tárgy. Az összkép egységes belsőépítészeti, képző- és iparművészeti elképzelést tükrözött. A villában szerencsésen fennmaradtak a falat tagoló belsőépítészeti elemek, az ajtók keretezése és a felettük kialakított díszítő falkeretek, valamint a tükrös kandallók.

Fotó: Máthé Alexandra

Russ János villáját egykor déli és nyugati irányban hatalmas kert vette körül. A korabeli ábrázolások szerint a Deák térre néző szárnyhoz dús koronájú fák hosszú sora vezetett: előtte magas lila íriszekkel körülvett kör alaprajzú szökőkút működött. Megnyerő volt a kavicsolt utakat szegélyező, szépen gondozott növényzet látványa is. A képet jegenyefák kettős sora keretezte. A kertben szabályos formájú virágágyakat alakítottak. A háttérben lépcső vezetett fel a teraszra, melynek ponyvaernyője alatt kerti székek várták a pihenni vágyókat. A terasz oldalfalaihoz málna- és ribizlibokrokat ültettek, a szomszéd ház tűzfalához pedig farácsot illesztettek, hogy zöld kúszónövények borítsák be. A park egykori szépségére napjainkban a dús növényzet és egy-két szobortorzó emlékeztet.

Források:  

Winkler Gábor: Nagypolgári villaépítészet Sopronban a 19. század végén. In: Soproni Szemle 64. évf. 1. szám, 2010.

w3.sopron.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: Máthé Alexandra

Legnépszerűbb cikkek