A Sopron környékén is élő foltos szalamandra az év kétéltűje!

A foltos szalamandrát választották az év kétéltűjének 2019-ben. Tudjon meg többet a Soproni-hegységben is előforduló állatról. Cikkünkben a kiválasztás hátteréről és az év kétéltűje kampánnyal kapcsolatos fejleményekről is olvashat!

Szárazság idején sokszor alig érzékelhető a jelenlétük, ellenben eső után gyakran tömegével másznak elő rejtekükből. Ez a találkozás a legtöbb ember számára maradandó élményt jelent, hiszen hazánk egyik legszebb kétéltűjéről van szó. Sajnálatos tény, hogy napjainkban a foltos szalamandrára számos veszély leselkedik, ezért döntött úgy az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, hogy a fajt 2019-ben az Év kétéltűjének választja.

Nedves őszi avarhoz alkalmazkodott a szalamandra rejtőszíne
Nedves őszi avarhoz alkalmazkodott a szalamandra rejtőszíne
Fotó: Halpern Bálint

Ősi hiedelmek

A foltos szalamandrát már az ókor nagy természettudósai (Arisztotelész, Plinius) is ismerni vélték, téves megállapításaik nyomán azonban az állatot hosszú ideig babonás félelem övezte. Rejtett életmódja és feltűnő megjelenése beindította a régi korok emberének képzeletét, sokáig hittek az állat halálosan mérgező mivoltában és mágikus tűzoltó képességében is. Igaz, hogy bőrének váladéka az ember nyálkahártyájával érintkezve irritatív hatású, s az is, hogy a bőr maga hideg, nyirkos tapintású, a szalamandra valós képességei azonban távol állnak a mesék világától. Nem oltja el a tüzet, nem sző selymet, és ha szerencsétlenül belepottyan a kútba, akkor sem fogja mérgével a vízből ivók vesztét okozni. A mendemondák miatt sok szalamandrának kellett értelmetlenül elpusztulnia, nemegyszer alkimisták és méregkeverők mesterkedései nyomán. A faj napjainkban használatos angol (Fire salamander) és német (Feuersalamander) elnevezése is "tűzszalamandra" jelentéssel bír, s a régi hiedelmekből eredeztethető. A felvilágosodás óta szerencsére egyre gyarapodnak az állat valós természetrajzával kapcsolatos ismereteink, és a faj jelenleg is sokrétű kutatások tárgya.

Narancsvörös színváltozata is a rejtőzködésében segíti
Narancsvörös színváltozata is a rejtőzködésében segíti
Fotó: Sebe Krisztina

Nyugat-Európában egyes területeken gyakoriak a hosszanti csíkos példányok is, az Ibériai-félsziget északi részén pedig olyan populációi is előfordulnak, melyek egyedeiről a fekete szín teljesen hiányzik. Az Alpok legnagyobb részén előforduló rokonának, az alpesi szalamandrának a törzsalakja (S. a. atra) viszont teljesen fekete színű, így a foltos szalamandrától már első pillantásra jól elkülöníthető. A foltos szalamandra hasa általában szürke alapon sárga foltos. Bőre sima, hátán és oldalain nagy mirigyszemölcsök találhatóak. Kétoldalt a tarkótájékon, a nyakra húzódóan, sárga, vese alakú fültőmirigyek helyezkednek el.

Fültőmirigye szinezetének köszönhetően még feltűnőbb
Fültőmirigye szinezetének köszönhetően még feltűnőbb
Fotó: Halpern Bálint

A feltűnő mintázata mirigyeinek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, mely a ragadozók elleni védekezésül szolgál. A foltosság egyúttal az állat rejtőzködését is segíti azáltal, hogy feloldja a test kontúrjait. Lárvái születésükkor körülbelül 3 cm hosszúak és 3 pár külső kopoltyúval rendelkeznek. A fiatal lárvák teste karcsú, az idősebbek vaskosabbak. Színük sötét, márványozott barnásszürke. Sárga foltjaik csak átalakuláskor jelennek meg.

Magyarország hegy-völgyein

Hazánkban a foltos szalamandra elterjedését elég jól ismerjük. A jelenleg ismert előfordulásai szorosan összefüggenek a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vízterek meglétével. Bár a szalamandra hegyvidékeink magasabb régióiban a leggyakoribb, dombvidékeken és hegylábi területeken is előfordul. Hazai populációi szigetszerűen fordulnak elő és nagy genetikai változatosságot mutatnak. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben találhatóak, a Börzsönytől a Zemplénig 200-300 méteres tengerszinttől felfelé. A Dunántúlon szűkebb az elterjedése, a nyugati határszélen előfordul az Őrségben, valamint a Soproni- és a Kőszegi-hegységben. Kicsiny maradványpopulációi élnek a Visegrádi- és a Budai-hegységben is, ez utóbbira 2008-ban derült fény. Külön érdekesség, hogy az egyik élőhely Budapest közigazgatási határán belül található. Közép-Európa hegyvidékein a foltos szalamandra körülbelül 1000 méterig, Dél-Európa egyes részein 2000 méterig hatol fel.

Foltos szalamandra hazai elterjedése (Herptérkép adatai alapján ábrázolva UTM 10x10 km-es hálón, Open Street Map alaptérképen)
Foltos szalamandra hazai elterjedése (Herptérkép adatai alapján ábrázolva UTM 10x10 km-es hálón, Open Street Map alaptérképen)

Csendes életvitel

A foltos szalamandra általában éjszaka aktív, szürkületkor jön elő, azonban nyirkos, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Nappal többnyire nedves üregekben, fák gyökerei között vagy kövek alatt tanyázik. Kedveli az erdők talaját borító vastag moha- és avarréteget is, melyek szintén búvóhelyéül szolgálnak. Télen mélyebb üregekbe húzódik. Táplálékát általában lassan mozgó gerinctelenek (giliszták, meztelencsigák, ízeltlábúak) alkotják. A kifejlett példányok a vizet csak a szaporodási időszakban keresik fel. 

Általában április-május környékén a szárazföldön vagy a sekély vízben párzik. Adott körülmények között a szaporodási időszak egészen őszig kitolódhat. 

Sekély vízbe lárváit éppen beengedő szalamandra nőstény
Sekély vízbe lárváit éppen beengedő szalamandra nőstény
Fotó: Halpern Bálint

A faj elevenszülő, lárvái a következő évben május-július környékén meglehetősen fejletten, végtagokkal és kopoltyúkkal jönnek világra. Egy nőstény átlagosan 40 lárvát szül, de az utódok száma tág határok között változhat. A lárvafialás lehetőség szerint hideg és tiszta vizekben történik, ezek legtöbbször erdei források, patakok lassan folyó, kimélyülő szakaszai vagy különböző kis vízfelületű erdei állóvizek.

Érdekességként megemlítendő, a rokon alpesi szalamandra kopoltyúk nélküli, szárazföldi életre már a kezdetektől alkalmas utódokat hoz a világra, s a jelenség a foltos szalamandra egyes spanyol populációinál is megfigyelhető.

Fiatal szalamandra lárvák
Fiatal szalamandra lárvák
Fotó: Halpern Bálint

Élőhelyei pusztulásától a terrarisztikáig

A foltos szalamandra Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft. Közvetlenül veszélyezteti a lárvák kifejlődéséhez szükséges tiszta, friss vizű források, lassú folyású patakok, csermelyek számának fogyatkozása. Élőhelyeinek egyre szárazabbá válása jelentősen csökkenti a szalamandrák fennmaradásának esélyeit. A természetvédelmi szempontból átgondolatlan tarvágások a kifejlett szalamandrák búvóhelyeit és a mikroklímát is tönkreteszik. A lárvafialásra alkalmas vizeket nagy távolságból is felkereső, lassú mozgású nőstények fokozott veszélynek vannak kitéve az egyre sűrűbb úthálózat miatt. Esős időben az egyébként gyér gépkocsiforgalmat bonyolító erdészeti utakon is gyakran láthatunk elgázolt szalamandrákat, forgalmasabb utakon pedig gyakorlatilag nincs esélyük a túlélésre. Korábban a szalamandrát előszeretettel gyűjtötték terráriumi tartás céljából is, ez a szokás manapság már kevésbé jellemző.

Foltos szalamandra élőhelyén
Foltos szalamandra élőhelyén
Fotó: Halpern Bálint

Gyilkos gombák és megfékezésük

Napjainkban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszedelmet a világszerte több helyen felbukkanó Batrachochytrium salamandrivorans, a szalamandraevő kitridgomba jelenti. Ez a farkos kétéltűeket fenyegető rajzóspórás gomba a jelenlegi ismereteink szerint, hasonlóan régebb óta pusztító rokonához, a B. dendrobatidishez, a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el új területekre. A B. dendrobatidist (Bd) először 2007-ben észlelték Európában. Ekkor Spanyolországban ütötte fel fejét a kór, mely a békák mellett a helyi szalamandrákat is megfertőzte. A B. salamandrivoranst (Bsal) 2013-ban írták le, miután Hollandiában egész foltosszalamandra-állományokat pusztított ki. A fertőzést Belgiumban és Németországban is észlelték. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva apró lyukakat és fekélyeket okoz, a bőr hámlásnak indul. Az állat lefogy, mozgása koordinálatlanná válik. A fertőzésre érzékeny fajok esetében (mint amilyen a foltos szalamandra is) a kór rövid időn belül az egyedek pusztulását okozza. Az eddigi ismeretek szerint a gomba Kelet-Ázsiából származik, és az ottani gőtéknél nem okoz súlyos tüneteket. A betegség jó eséllyel a hobbiállat-kereskedelemmel jutott Európába, hiszen a távol-keleti fajok egy részét (pl. a tűzhasúgőtéket) gyakran tartják akvaterráriumban. Habár hazánkban a kór ezidáig nem ütötte fel a fejét, a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a tartása, tenyésztése, forgalmazása. A 2017 júliusa előtt beszerzett egyedek életük végig megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.

A Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály rendkívül fontosnak tartja a B. salamandrovirans terjedésének megakadályozását és minden hobbiállattarót arra kér, hogy tartózkodjon a potenciális hordozók akvaterráriumi tartásától. A gomba víz útján és az állattartáshoz használt segédeszközökön megtelepedve is kijuthat a szabadba, beláthatatlan természeti károkat okozva. Az elővigyázatosság a kutatók tevékenysége során is indokolt, fontos a terepmunka során használt segédeszközök (pl. csizmák, vödrök, hálók) alapos fertőtlenítése a spórák széthordásának megelőzése érdekében. Hasonló megfontolások alapján szeretnék minden természetjáró figyelmét felhívni a lábbelik rendszeres tisztításának jelentőségére!

Az Év kétéltűje program keretében a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály 2019 során az ország több régiójában tervez felméréseket az esetleges gombafertőzés korai detektálása érdekében, valamint szórólappal, poszterrel, vándorkiállítással, kirándulásokkal és iskolai előadásokkal is segíteni kívánja a lakosság ismereteinek bővítését a foltos szalamandrára vonatkozóan. Kampányukat az Agrárminisztérium Zöld Forrás pályázatának támogatásával hajtják végre.

Legnépszerűbb cikkek