A magyarországi németség tragédiája 1946-ban vette kezdetét, és ezt Sopronban is érezzük, hiszen 7000 német ajkú soproni honfitársunkat telepítettek ki az otthonából családjával együtt, és az ő veszteségük egy olyan mély seb a város történetének testén, amelyet ma is érzünk, és azóta sem lehet pótolni. Mennyivel előrébb tartana ez a város, ez a közösség, hogyha ők itt élték volna le az életüket, a gyerekeik itt nevelkedtek volna fel. Gazdasági, kulturális és számos más tekintetben is hiányt jelent ez a város számára. Nekünk a 80. évfordulón is el kell gondolnunk, hogy ez mekkora tragédia volt, mekkora pótolhatatlan veszteség, és hogy milyen hiányt jelent ez Magyarországnak. Nemcsak Sopronban, de különösen Bánfalván is

Egy egészen traumatikus, mély dráma történt itt, Sopronbánfalván is, de szerte az országban a magyarországi németséggel, amikor is több transzportban a háború utánt kiűzték őket Magyarországról. 20 kilós csomagot vihettek magukkal, itt kellett hagyniuk az otthonaikat, állataikat. Tulajdonképpen szinte semmit nem tudtak magukkal vinni, az ismeretlenbe indultak el. Ez nagyon mélyen megrázta azokat, akik kevesen itt maradhattak, hiszen egy-egy közösségnek csak a töredéke maradhatott. Rokoni szálak, családi kapcsolatok is szétszakadtak, úgyhogy ez egy elképesztő dráma volt. Nyolc évtized telt el azóta, de ez egy olyan mély seb, ami az evangélikus közösségekben a mai napig érezhető, hiszen az itt maradt ingatlanok, épületek, amelyek üresen maradtak, azok a mai napig kiáltanak. Azért emlékezünk, mert ezzel tartozunk, és ezen keresztül is rámutathatunk arra, hogy a legmélyebb tragédiák, drámák, szomorúságok között is a hívő embernek van kapaszkodója, és ezt próbáltuk megszólaltatni ma is, miközben örültünk annak, hogy a kitelepítettek leszármazottai közül is sokan megtisztelték az alkalmat, és az itt maradókkal együtt megélhették a szétszakítottságban is az összetartozást