Szent II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtt hirdette meg a betegek világnapját, annak emlékére, hogy 1858. február 11-én Lourdes-ban a Szűzanya megjelent a 14 éves, hosszú ideje beteges Soubirous Bernadettnek. A jelenések helyén csodatevő barlang fakadt, ami mára a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelye lett. Az itt történt, természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma több ezerre tehető. Az első jelenés dátumával fonódott össze a betegek világnapja, amely minden évben felhívja a civil társadalom figyelmét a betegek elesettségére és az őket gyógyító orvosok és ápolók pótolhatatlan szerepére.
A betegek világnapján a Soproni Gyógyközpont kórházparkjában is közös imádságot mondtak a kórházban ápolt betegek gyógyulásáért. A szertartáson dr. Fejes Gábor orvosigazgató, Turcsik Aranka ápolási igazgatóhelyettes, Harrer Éva rehabilitációs területekért felelős ápolási igazgatóhelyettes és az Ápolási Tanács képviselői is részt vettek.
Horváth László kórházlelkész a közös imádság során az irgalmasság, a szeretet, a gondoskodás és a vigasztalás témakörét járta körül. Szólt az egészségügyi dolgozókhoz, akikkel a betegek legfájdalmasabb pillanataikban találkoznak, akiknek jelenléte a mostani pandémia idején még inkább felértékelődött.
Ferenc pápa idei világnapi üzenetét tolmácsolta, miszerint: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Szeretettel álljunk a szenvedők mellé!”. Arra buzdította az egészségügyi dolgozókat, hogy továbbra is forduljanak együttérzéssel betegeik felé, biztassák őket, hogy a betegség nem tabu, hallgassák meg panaszaikat, segítsék leküzdeni a kiszolgáltatottság érzését, a testi tünetek mellett enyhítsék lelki fájdalmukat. Hiszen, amint Horváth László kórházlelkész mondta, akik megtapasztalják a test gyengeségét és a betegség okozta szenvedést, szorongást és félelmet élnek át.
László atya megköszönte az egészségügyi dolgozók munkáját is, akiknek szeretettel és szakértelemmel végzett szolgálata túlmutat a foglalkozásuk határain és küldetéssé változtatja azt.
„A selejtezés kultúrájában az élet bármilyen formája érték. Az elhunytak és életüknek minden perce is az Atya teremtő akaratából lett, akiknek most elengedjük kezüket, imáink, fohászaink lesznek kísérőik az úton, hiszen az életre vezető a halál, nem a vég” – emlékezett meg László atya a feltámadás reményébe vetett hittel a betegségben elhunytakról és a világjárvány áldozatairól.
A kórházparkban tartott szertartáson koszorú elhelyezésével is tisztelegtek az elhunyt betegek emléke előtt.
Borítókép; Soproni Gyógyközpont