A gróf Széchenyi Béla (1837-1918) által vezetett kelet-ázsiai kutatóútnak tagja volt a fiatal geológus, Lóczy Lajos (1849-1920), az osztrák térképész, Gustav Kreitner (1848-1893), és az erdélyi származású nyelvész, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913).

Az expedíciója Kelet-Ázsiában több mint 10 000 kilométert tett meg. 19 ládában 700 kilogrammnyi ásvány- kőzettani és őslénytani gyűjteményt, botanikai anyagot juttatott haza, több mint 2000 oldalas beszámoló és nyolc Magyarországnyi területet felölelő földtani és topográfiai térkép kíséretében.

Gróf Széchenyi István idősebbik fia, Ferdinand von Hochstetter geológus és Eduard Suess professzor tanácsai alapján állította össze útitervét.
Az expedíció tagjai 1877. december 4-én szálltak fel a Polluce nevű gőzhajóra, s Port-Szaid, Szuez, Dzsidda, és Áden érintésével érkeztek meg Bombaybe.
Lóczy Kalkuttában, a Bengáli Ázsiai Társaság székházában megtalálta Kőrösi Csoma Sándor önéletrajzát és kéziratait. Szentkatolnai Bálint Gábor Dél-Indiában a tamil nyelvet tanulmányozta. A holland gyarmatosítók uralma alatt álló Jáván Lóczy megmászta a 2915 méter magas Merapi-vulkánt. Megtekintette a félelmetes utóvulkáni működéseket, a füstölgő szolfatárákat és fumarolákat.

Széchenyi Kreitnerrel Japánba utazott, s felkapaszkodtak a 3776 méter magas, örök hó fedte Fudzsira. Japánban tanulmányozták azt az ajnó őslakosságot, akik hun eredetűnek tartják magukat.

Széchenyi Béla megérkezésekor Pekingben, az ,,északi császár székhelyén" (ahogy a fővárosukat a kínaiak nevezték), Európa-ellenes hangulat uralkodott,az angol francia gyarmatosítás miatt. Széchenyinek mégis sikerült elérnie, hogy a kínai minisztertanács, a birodalom legfőbb tizenegy miniszterének testülete, a Yamen fogadta.

Kínában tett útjuk volt az expedíció legeredményesebb, legtöbb új felfedezést hozó szakasza. Az expedíció tagjai eljutottak a Góbi sivatag legdélibb oázisvárosába, Tunhuangba, amely az utazás nyugati végpontja volt. Lóczyék felkeresték a településtől 24 kilométerre található barlangokat, melyeket két buddhista szerzetes őrzött. A mesterséges üregekben a buddhizmus jelképei, szobrok, festmények rejtőztek. A világtól elzárt, távoli vidéken alig-alig fordult meg európai ember. A szerzetesek elmondták, hogy az üregek freskóit a Han-dinasztia idején készítették.

A Széchenyi-expedíció jelentőségét az egyik legkiválóbb klímakutató, a német Ferdinand von Richthofen így méltatta: „a földtani kutatás tekintetében az egész utazás merőben új területeket tárt fel. Aligha van még valaki az újabb kori földtantudósok között, akinek osztályrészéül jutott a kutatásnak ily csodálatosan nagy és gyönyörű területe. Lóczy igazolta rátermettségét a nagy feladatra.”

A Széchenyi-Lóczy-expedíció Belső-Ázsia és Nyugat-Kína földrajzi feltárásában olyan mérföldkő volt, mely eredményeivel hosszú időre új irányokat adott a földrajz-tudományok fejlődésének.

Lóczy egyetemi professzorként felkeltette az érdeklődést tanítványaiban az ázsiai geológiai, földrajzi problémák kutatása iránt. Az ő ösztönzésére indult el Mandzsúriába a vasútépítő mérnök-geológus, Gubányi Károly, valamint Kína óriásfolyamainak tanulmányozására Cholnoky Jenő és a Tien-san magas fennsíkjainak titkait fürkésző Prinz Gyula. A tunhuangi sziklabarlangok rejtelmeit feltáró Stein Aurél a Széchenyi-expedíció tapasztalataira és Lóczy útmutatására alapozva tehette meg világhírű felfedezését.

Gróf Széchenyi Béla áldozatkészsége révén színvonalas nyomdai kivitelben láthattak napvilágot az expedíció eredményei, amelyek az egész tudományos világ közkincsévé válhattak. A Magyar Természettudományi Társulat kiadásában, 1886-ban jelent meg a Kínai Birodalom természeti viszonyának és országának leírása című kötet, mely páratlan metszetekkel illusztrálva összegzi a hároméves nagy utazást.

Lóczy Lajost a Brit Királyi Földrajzi Társaság Londonban 1911-ben a földrajzi felfedezők aranyérmével tüntette ki. A tiszteleti tagságáról szóló oklevelet a társaság alelnöke, India volt alkirálya, George Nathaniel Curzon lord ünnepélyes körülmények között, személyesen nyújtotta át.

Az expedícióról a húsz hazai és külföldi szakember bevonásával elkészült „Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának (1877-1880) tudományos eredményei” c. három kötetes munka számolt be.

Forrás: Internet

Borítókép: Széchenyi, Kreitner, Lóczy

Forrás: wordpress.com