A társasági élet meghatározó helyszíne volt az Erzsébet-kert

  2020. december 25. - www.sopronmedia.hu

A 18. században kevés példa akadt arra, hogy egy polgári közösség saját hasznára közkertet alapítson. Sopron városa 1763-ban ezt tette és létrehozta a későbbi Erzsébet-kertet, az ország egyik legrégebbi közparkját.

A városi Tanácsjegyzőkönyv szerint a kert már 1687 óta Reisinger Menyhérté volt, halála után egyéb ingóságaival együtt Preysing generális vette meg 1737-ben. A jegyzőkönyvben említett kert, a Neuhof így került az ő tulajdonába, amelyet a család 1763-ban licitre bocsátott. Több vevő is jelentkezett, mégis a város vásárolta meg, azzal az indoklással, hogy a város sörfőzője nagyon rossz állapotban van, és újat kellett volna építeni. A Neuhof építményei alkalmasnak látszottak rá, hogy ott helyezzék ezt el. A város 1763. szeptember 3-án tehát megszerzett egy nagy kertet és néhány rozzant épületet polgársága számára.

A házat 1764. február 29-én kiadták bérbe Ottinger mesternek, a sörfőzőnek, aki a következő évben már 366 akó sört mért ki. Később a Deák kút vizét odavezették a sörfőzdéhez. A város Zechmacher János kőfaragó közreműködésével átépíttette épületet, 1766-ban pedig a szárazmalmot is csináltatott.

Már 1800 körül valóban sétahelynek számított a Neuhof. Évtizedekig a város nem fordított sok gondot a kertre, jövedelemre szerettek volna általa jutni. Például színészek tartottak itt előadást, körhinta létesült, táncterem építésén, fürdő, uszoda létesítésén is gondolkodtak, cirkuszosok is béreltek helyet.

A sörházban nyaranta a toronyőrök és a győri cigányzenészek felváltva hangversenyeztek. A park átalakítása a Bécsújhely-Sopron vasútvonal építésének köszönhető, melynek pályaudvarát a Neuhof közelébe tervezték. 1845-ben megkezdték a vasútvonal építését, és így a leendő pályaudvar környékét is korszerűsíteni kellett. A francia kert angollá alakult át 1846-ban. Betemették a kisebbik tavat, a nagyobbat pedig kikövezték, a szobrokat eladták, két kertészt vettek fel.

1848. június 4-én az evangélikus templomi férfikar hangversenyt adott kint, amelynek műsorán a Talpra magyar is szerepelt Lorenz János megzenésítésében. A diákok már rég rájöttek erre a kitűnő rejtekhelyre, és mikor 1841 elején Petőfi visszatért a katonaságból, idejártak vele a diákok.

1855-ben a város üvegházat építtetett, gesztenyefákat ültettek. Azonban 1865-ben szökőkút, vurstli, körhinta, céllövészet verte fel a csendet. A helyi sajtó részletesen számolt be Ferenc József 1857-es látogatásáról. Ekkor még a kerítést is lebontották, hogy a szomszédos mezőt bevonhassák az ünnepségbe.

A város 1889-ben magas zenepavilont építtetett, évtizedekig ott szólt jó időben a katonazenekar. 1899-ben kapta a park az Erzsébet kert nevet, az egy évvel korábban meggyilkolt királyné emlékére, a Neuhof név lassan kikopott a használatból. 1899-ben nagyobb lett a területe, üvegházat is építettek az új részre.

A Zenepavilon 2015-ben

A Zenepavilon 2015-ben

1900 körül a park közepén vendéglő épült, amely érettségi bankettek és találkozók jellegzetes színhelye lett. A Bánfalvi patak menti részen egy kis vízesést csináltak, később ott katonai tenisztér létesült, a vendéglő közelében időjelző. Az állandó korszerűsítés ellenére a sétálók mind ritkábban keresték fel, mert a város a közelébe kúszott a parknak, távolabbi sétahelyek jöttek divatba. A park Dahner Nándor főkertész munkája nyomán újra megszépült. Sajnos a második világháború bombázásai elpusztították a vendéglőt, a szobrokat, a zenepavilont, az időjelzőt, sok fát.

A mamutfenyő az Erzsébet-kert egyik ékessége, amely ültetésekor a kertek nagyon divatos része volt. 2013-ban lett 150 éves, jelenleg csaknem 40 méter magas, kerülete pedig az 5,5 métert is meghaladja. Ez a fafaj Észak-Amerikában őshonos, ahol a Csendes-óceáni partvidéken hatalmasra nő. Érdekessége, hogy a kérge szivacsosan puha.

A mamutfenyő az Erzsébet-kert egyik ékessége

A mamutfenyő az Erzsébet-kert egyik ékessége

Fotó: Sopron Média archív

Sopron Önkormányzata 2011-ben elhatározta, hogy pályázati forrás igénybevételével és saját forrás felhasználásával az Erzsébet-kertet felújítja, és történeti kutatásokra alapozva visszaadja a 20. század eleji arculatát.

A zenepavilon mellett kialakították a korábban a kertben álló sörház teraszát illetve a sörház épületét jelző élő sövényt. A korábban fellelhető növényeken felül számos újabb fajjal is találkozhatnak a kert látogatói. A kivitelezés zárásaként kihelyeztek még 48 padot, 71 széket és 25 hulladékgyűjtőt. Ezek a parkbútorok egységes stílusban készültek, ezzel is visszaadva a rekonstruálni kívánt XX. század eleji hangulatot. Ezeken felül a parkban található fafajok legnagyobb egyedei elé névtábla került ezzel is segítve felismerésüket. Egy park élővilágában nem csak a növények fontosak, így többféle madárodú is kikerült a fákra. A látogatók tájékoztatására a kert múltját és jelenét bemutató információs táblákat helyeztek el. 

Fotó: Sopron Média archív

Irodalom:
Boronkai Pál: Sopron vízellátása. In: Soproni szemle. (13. évf.) 3. sz. (1959) p. 205.
Boronkai Pál: Sopron parkosításának története. In: Soproni szemle. (23. évf.) 2. sz. (1969) p. 145.
Csatkai Endre: Kétszáz éves közkert [Erzsébet-kert] Sopronban. In: Soproni szemle. (17. évf.) 3. sz. (1963) p. 241-248.

http://erzsebetkert.hu/

http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=43190

https://www.szivk.hu/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...