Bláthy Ottó Titusz (Tata, 1860. augusztus 11. – Budapest, 1939. szeptember 26.) gépészmérnök, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Jómódú kereskedőcsalád gyermekeként született, és már az elemi iskolában kitűnt számolótehetségével és gyors gondolkodásával. Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetem gépészmérnöki szakán végezte, 1882-ben mérnöki diplomát kapott. Első munkahelyén  (1881-1883), a MÁV gépgyára műhelyében és szerkesztési osztályán dolgozott, majd 1883-ban lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába, mint gépszerkesztő. A Ganz és Társa gyár ideális helyszínt biztosított Bláthy szellemének kibontakozására, legnagyobb alkotásai, felfedezései a Ganz-gyár kötelékében születtek. Kiemelkedő képességű ember volt, gyorsan átlátta a problémákat, rendkívüli emlékezőtehetség jellemezte. Elsőként ismerte fel a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának lehetőségét.

Legjelentősebb találmánya az 1885-ben Zippernowskyval és Dérivel közösen megalkotott transzformátor. A transzformátorokat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették. Közös munkájuk a korabeli elektronika egyik legfontosabb találmányát eredményezte. A szakvilágnak az 1885-ös budapesti Országos Kiállításon mutatták be. Kisebb megbízások után − elsősorban Galileo Ferraris véleménye alapján − megrendelték az első nagyszabású erőművet Róma városa részére, mely 1886 októberében üzembe került. A növekvő szükséglet új erőmű megépítését tette szükségessé. A Rómától 28 km-re fekvő Tivoli környékének vízeséseit használták ki. A megbízást a Ganz kapta. Az erőmű hat vízturbinával kapcsolt 5000 V kapocsfeszültségű generátorai párhuzamosan működtek a régi római erőmű gőzgépes generátoraival. A két erőművet a világon elsőként nagyfeszültségű távvezeték kötötte össze.

Bláthy száznál is több szabadalma főleg a villamos gépek területére vonatkozott. 

1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható "villanyóra" lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta.

Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.

Bláthy sokszínűségét és sokoldalú tehetségét bizonyítja az a tény is, hogy életének jelentős és gazdag műszaki alkotásai mellett komolyan érdeklődött a természettudományok különféle ágai iránt is. Csillagászati eredményei, országos tervei éppúgy méltán keltettek feltűnést, mint a sakkjátékosok számára kidolgozott egészen újszerű feladatainak gyűjteménye, sőt egy rövid ideig a Magyar Sakkszövetség elnöki tisztségét is ellátta. Káprázatos fejszámoló készsége volt, ami elősegítette a problémák lényegének meglátását, gyors áttekintését,  és végsőkig vitt egyszerűsítését. Az autó megjelenésekor az autósport felé fordult érdeklődése, és egészen idős koráig szenvedélyes gépkocsivezető volt. A Magyar Autóklub alelnöke volt, autóversenyek bírálóbizottsági tagja.

Műszaki munkássága és feltalálói tevékenysége alapján a legtermékenyebb tudósaink közé tartozik. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után, 1939. szeptember 26-án hunyt el.

Forrás: Internet

Borítókép: Bláthy Ottó Titusz

Forrás: Wikipédia