A torlósugár-hajtómű feltalálója: Fonó Albert

Fonó Albert (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust.

1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat. Budapesten, 1972. november 22-én hunyt el 91 éves korában, a Farkasréti temetőben nyugszik.

A magyar Fonó Albert, kortársait szerte a világon megelőzve, felismerte a sugárhajtás megvalósíthatóságának lehetőségét, és sugárhajtómű találmányaival örökre beírta nevét az egyetemes repüléstörténet nagykönyvébe.
Mindenkinél előbb ismerte fel, hogy a repülőgépek meghajtására szolgáló légcsavar bizonyos határokon túl már nem lesz megfelelő, át kell térni egy új megoldásra, a sugárhajtásra.  Korábbi terveit átdolgozta, melynek fejtegetéseihez a gőzturbinákkal kapcsolatos munkái is hozzájárultak. 1928. május 26-án szabadalmi kérelmet adott be a Német Birodalomban a repülőgépeket meghajtó motorokra „Légsugármotor nagy magasságok számára” címmel, melyhez július 8-án még egy kiegészítést fűzött. A törzsanyag a nagy sebességgel repülő szerkezet számára hasznosítható tiszta „légsugár-hajtóműre” vonatkozott, melynél a belépő levegő elég nyomást biztosít a jó hatásfokú expanziós munka számára. A kiegészítő anyagban az indításról és a kis sebesség esetében használatos külön erőforrásról, az égőtér előtti légsűrítő meghajtásáról volt szó. Az alapos és megbízhatónak tartott német hivatal több mint négy évig vizsgálta beadványát, végül 1932-ben DRP 554 906 és 560 075 szám alatt, mindenkit megelőzve, szabadalmat is kapott rá.

Sem szuperszonikus repülés, sem rakétahajtómű nem üzemelne Fonó Albert egyedülálló felismerései, találmányai nélkül.

Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott, aki Fonó korszakalkotó felismeréseit felhasználva és tovább fejlesztve írta be nevét az USA repüléstörténetébe.

Forrás: https://kepesrepules.wordpress.com/
Wikipédia

Borítókép forrása: https://projekt46.files.wordpress.com/