Fonó Albert (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust.
1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat. Budapesten, 1972. november 22-én hunyt el 91 éves korában, a Farkasréti temetőben nyugszik.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2F48%2F32%2F1-k_bd1o.jpg)
https://kepesrepules.wordpress.com/
A magyar Fonó Albert, kortársait szerte a világon megelőzve, felismerte a sugárhajtás megvalósíthatóságának lehetőségét, és sugárhajtómű találmányaival örökre beírta nevét az egyetemes repüléstörténet nagykönyvébe.
Mindenkinél előbb ismerte fel, hogy a repülőgépek meghajtására szolgáló légcsavar bizonyos határokon túl már nem lesz megfelelő, át kell térni egy új megoldásra, a sugárhajtásra. Korábbi terveit átdolgozta, melynek fejtegetéseihez a gőzturbinákkal kapcsolatos munkái is hozzájárultak. 1928. május 26-án szabadalmi kérelmet adott be a Német Birodalomban a repülőgépeket meghajtó motorokra „Légsugármotor nagy magasságok számára” címmel, melyhez július 8-án még egy kiegészítést fűzött. A törzsanyag a nagy sebességgel repülő szerkezet számára hasznosítható tiszta „légsugár-hajtóműre” vonatkozott, melynél a belépő levegő elég nyomást biztosít a jó hatásfokú expanziós munka számára. A kiegészítő anyagban az indításról és a kis sebesség esetében használatos külön erőforrásról, az égőtér előtti légsűrítő meghajtásáról volt szó. Az alapos és megbízhatónak tartott német hivatal több mint négy évig vizsgálta beadványát, végül 1932-ben DRP 554 906 és 560 075 szám alatt, mindenkit megelőzve, szabadalmat is kapott rá.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2F16%2F62%2F2_o9h3.jpg)
https://www.sumidamagazin.com/
Sem szuperszonikus repülés, sem rakétahajtómű nem üzemelne Fonó Albert egyedülálló felismerései, találmányai nélkül.
Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott, aki Fonó korszakalkotó felismeréseit felhasználva és tovább fejlesztve írta be nevét az USA repüléstörténetébe.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2Fdb%2F96%2F3_9clr.jpg)
https://kepesrepules.wordpress.com/
Forrás: https://kepesrepules.wordpress.com/
Wikipédia
Borítókép forrása: https://projekt46.files.wordpress.com/